Alex Ferguson váratlan bejelentése, hogy az idény végén befejezi, sokakat meglepett. Miért vonul vissza éppen most? Hogyan képes magára hagyni bajnokcsapatát? Egyáltalán: miért ő a legjobb?
Talán senki sem hitte, hogy 1986-ban a világ legnagyobb futballedzői karrierje indul el Manchesterben, de az 1993-as első bajnoki cím után, amit aztán 94-ben duplázás (bajnoki cím és FA-kupa-győzelem) követett, már sejteni lehetett, hogy a skót mester tud valamit.
Karrierjét végig az jellemezte, hogy a nagy sikereket (96: bajnoki cím, FA-kupa-győzelem, 99: bajnoki cím, FA-kupa-győzelem, BL-győzelem, 2008: bajnoki cím, BL-győzelem, klub-vb-elsőség) kisebb mélypontok követték, de ritkán telt el úgy esztendő, hogy valamit ne nyerjen az együttese.
A Sir legnagyobb erénye talán az, hogy a legtöbb játékosát ő fedezte fel, ő csinált belőlük klasszist, ritkán igazolt sztárokat, ha igen, azok szinte kivétel nélkül még tovább fejlődtek a keze alatt. Iszonyatosan kemény ember, de tudását immár senki sem vonhatja kétségbe. Karrierje során összesen 49 trófeát nyert, 2010-ben ő lett a MU leghosszabban regnáló menedzsere – Sir Matt Busby rekordját adta át a múltnak –, és a teljes Premier League-ben nem dolgozhatott senki sem ilyen hosszú ideig egy csapatnál.
Ferguson kapta meg legtöbbször az angol élvonal legjobb edzője díját, és ő a harmadik brit menedzser, aki együttesével egynél többször nyert BL-t. A 71 éves skót az egyetlen olyan edző Angliában, aki zsinórban hússzor vezette dobogóra csapatát a bajnokságban, nem csoda, hogy az Old Trafford egyik lelátóját róla nevezték el, és szobrot is kapott.
Neki köszönheti karrierjét Wayne Rooney, Cristiano Ronaldo, Ryan Giggs, Paul Scholes, David Beckham, Peter Schmeichel, a Neville testvérek, hogy csak néhány csillagot említsünk, de az egész világ hálás lehet Fergie-nek, hogy megmutatta: 27 évig is lehet világszínvonalon teljesíteni, ha ez ember tehetséges és megszállott is egyben.