Tucatnyi földrajzi helyet, módszert és népszokást választott hungarikumnak a Hungarikum Bizottság. Élelmiszer nem szerepel a sorban.
Jól el vagyunk eresztve hungarikumokkal! Eddig azt tartottuk annak, amit az Európai Unió eredetvédelem alá vett: például a makói hagymát, a kecskeméti barackpálinkát, sőt a magyar szürkemarhahúst is. Ez azt jelenti, hogy az adott elnevezést csak arra a termékre írhatják rá, amit a termékleírásban meghatározott területen és módon állítanak elő.
Most egy tavaly tavasszal hozott törvény alapján októberben megalakult Hungarikum Bizottság újabb lajstromot készített arról, mit tekint védendő magyar értéknek. Ezek között termék, étel és ital nincs, szerepel viszont például a solymászat, a Hortobágyi Nemzeti Park és a mohácsi busójárás.
Szerettük volna megkérdezni a Vidékfejlesztési Minisztériumban, hogy mi a jelentősége a múlt héten elfogadott újabb listának, mire költi a Hungarikum Bizottság az ötszázmillió forintos működési összeget, mi a feladata és milyen alapon hozta meg döntését, illetve mikor és mennyire bővíti még a kört, ám kérdéseinkre lapzártáig nem kaptunk választ.
Rossz nyelvek szerint a hungarikum az a világmárka, amit csak a magyarok ismernek. – Hungarikum? Nem hallottuk még ezt a szót… – mondják a japán lányok a Váci utcában. Miután megtudják, mit takar a kifejezés, felcsillan a szemük: – A népi hímzésre büszkék lehetnek a magyarok, akárcsak a paprikára, a gulyásra, Liszt és Bartók zenéjére, a gyógyfürdőkre. A magyar borok, a Lánchíd és az Erzsébet híd is felkerülhetne a listára – sorolja egymás szavába vágva Szakola, Jui, Melömi, Kinako, Halüna és Csieri.
