„Egy kicsit szédülök, szokatlan még a gravitáció” – ezek voltak Charles Simonyi első szavai, miután 2007 áprilisában a Szojuz TMA–9 sikeresen landolt Kazahsztánban. A magyar származású milliárdosnak szerencséje volt: nem érte utol az űrhajósok tengeribetegsége, amely ideig-óráig csaknem minden asztronautát legyengít. Ilyenkor az intenzív émelygés, az ismétlődő hányások, az erős verítékezés, a szapora szívverés hosszabb-rövidebb időre munkaképtelenné teszi a fönt tartózkodókat.
Érdekesség, hogy a Földön szimulálhatatlan az az állapot, aminek következtében rosszul lesznek az asztronauták. Legtöbbjüknél azonban egy-két nap után enyhülnek a panaszok, és mint ahogyan a tengerészek a tenger hullámaihoz, úgy az ő szervezetük is hozzászokik a különleges körülményekhez. Ám egyesek sajnos időről időre visszaesnek.
Prüszkölő asztronauták
Ahogyan egyre inkább hosszabbodtak az expedíciók, úgy jelentkeztek újabb veszélyek. A csontok és a fogak ásványianyag-tartalma például a világűrben tartózkodás során jelentősen csökken, az esetleges hányás, illetve a fokozott vizeletürítés során ugyanis nagy mennyiségű kalcium távozik a szervezetből. Ennek pótlása tablettákkal vagy egyéb módon feltétlenül szükséges.
A hosszan tartó súlytalanság legveszélyesebb következménye a test vérszállító rendszerének megváltozása. A felsőtestben viszonylagos bőség, a test alsó felében pedig pangás alakul ki, erre az idegrendszer fokozott vizeletürítést parancsol, így vészesen lecsökkenhet a szervezetben a kalcium, a kálium és a nátrium mennyisége.
Érdekesség, hogy a legalább egy hónapos űrutazások során igen gyakoriak a légúti megbetegedések, ezt nevezik súlytalansági náthának, amely orrfolyással, torokfájással, tüsszögéssel jár. Az orvosok szerint vagy a megváltozott levegő-összetétel a kiváltó ok, vagy pedig az „itthonról” felvitt kórokozók számára a hideg és száraz környezet ideális a szaporodáshoz.
Kozmikus agykárosodás
A legnagyobb veszélyt – későbbi súlyos megbetegedések legfőbb forrásaként – a kozmikus sugárzás jelenti. A teljes védettséghez több centiméter vastagságú ólompáncéllal kellene bevonni az űrhajókat – ám ez a súlyterhelés miatt lehetetlen. Az űrhajósok sugárterhelését egy magyar fejlesztésű műszerrel, a Pillével követik nyomon.
A tudósok szerint a káros kozmikus sugarak rendkívüli módon károsíthatják az agyat, nagy valószínűséggel az Alzheimer-kórhoz hasonló tünetek lépnének fel egy több éven át tartó űrutazás során. Mindezt a közelmúltban földi egérkísérletekkel bizonyították rochesteri kutatók. A vasatommagokkal történô besugárzásnak kitett kisemlősök utólagos vizsgálata egyértelműen kimutatta, hogy az egerek agyában megjelentek az emberek esetén beszédzavarral és emlékezetkieséssel járó Alzheimer-kórt jelző béta-amiloid plakkok is.
Bolygóközi utazás
Tekintettel a jelenlegi kutatási eredményekre, valamint a számtalan, ma még felderítetlen veszélyre, egyre valószínűbb, hogy a 2030 és 2040 közé tervezett első marsi expedícióra „jó karban lévő” hatvanon felülieket küldenek majd, akik tisztában vannak azzal, hogy onnan már nem jönnek vissza.
Egyrészt mert a visszaút négyszer annyiba kerülne, mint a feljuttatás, másrészt pedig minden bizonnyal gyógyíthatatlan betegségek is fenyegetik majd őket – elsősorban a kozmikus sugárzás miatt. A galaktikus kozmikus sugárzás nagy tömegű, nagy energiával rendelkező, feltehetően egykori távoli szupernóva-robbanások során felgyorsított részecskéi ellen ugyanis mai ismereteink szerint szinte lehetetlen védekezni.
Kibírja-e az ember az űrutazást? Túléli-e egyáltalán a rakétaindítás alatti terhelést? Tud-e nyelni, enni, inni, mozogni a súlytalanságban? Nem okoz-e bénulást vagy végzetes idegrendszeri elváltozást a súlytalanság? Ma már sok mindenre tudjuk a választ, ám az ember űrbe küldése előtt rengeteg volt a bizonytalanság. Jelenleg a legnagyobb kérdés, milyen hatással lesz az emberi szervezetre az akár többéves űrutazás – és az élet egy idegen bolygón.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.