A Voyager–1 és ikertestvére, a Voyager–2 hamarosan elhagyhatja a Naprendszert. A NASA a hét elején közölte: az egyes számú szonda a Naprendszer szélén jár, s már csak pár év választja el attól, hogy a csillagközi térbe jusson.
Harmincöt éve, indult útnak a Voyager–1 amerikai űrszonda, két héttel azután, hogy „ikertestvére”, a Voyager–2 is nekivágott a világűrnek. A Voyager–1már közeledik az óriási plazmabuborék burkolta Naprendszer határaihoz. Jelenleg 18 milliárd kilométerre van a Naptól, a Voyager–2 pedig 15 milliárd kilométerre. Az egyes számú szonda jelenleg egy forró és turbulens területen halad, ám átjutva a Naprendszer határán a csillagközi térségbe kerül, ahol a szakemberek feltételezése szerint sokkal nyugodtabb környezet várja. Ha kijut a csillagközi térségbe, a Voyager–1 lesz az első ember készítette eszköz, amelynek sikerül elhagynia a Naprendszert. A küldetés minden bizonnyal megvalósul, hisz a két űrszonda állapota harmincöt év után is kitűnő, s elegendő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy legalább 2020-ig, de valószínűleg 2025-ig is kommunikáljanak a Földdel. Erre sokan aligha számítottak az induláskor.
Út az ismeretlenbe
A Voyager–2 az első űrjármű, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt. Híres felfedezései közé tartoznak a Szaturnusz északi sarki régiójának rejtélyes, hexagonális anyagfolyamai, az Uránusz és Neptunusz megdőlt mágneses pólusai, valamint a Neptunusz fagyott Triton holdjának gejzírjei.
A Voyager–1 eredeti küldetése a Jupiter és a Szaturnusz volt, ahonnan az űrszonda rengeteg képet küldött haza. Hála fotóinak, megcsodálhattuk a Jupiter nagy vörös foltját, a Földnél is nagyobb átmérőjű anticiklonvihart, valamint a Szaturnusz gyűrűit. Ezenkívül számos felfedezést is tett: láthattuk a Jupiter Io nevű holdjának vulkánkitöréseit, valamint az Európa hold jeges felszíne alatt rejtőző óceánt is. A Voyager–1 fedezte fel a metánesőkre utaló jeleket a Szaturnusz Titán holdján is. Dolga végeztével a Voyager–1 felhasználta a Szaturnusz tömegvonzását a gravitációs hintamanőverhez, hogy katapultáljon a Naprendszer pereme felé.
„Vakon” kutatnak
Ez azért is csodálatos teljesítmény, mert a két űrszonda számítógépeinek memóriája alig 68 kilobyte. Összehasonlításként, napjainkban a legkisebb iPod is ennél százezerszer nagyobb memóriával rendelkezik. Mivel az űrszondák olyan nagy távolságra vannak, a Voyager–1-rol a rádiójelek 17 óra alatt érnek a Földre, ikertestvéréről pedig 13 óra alatt. A kamerákat már rég lekapcsolták, de az űrszondák „vakon” is kutatnak: még mindig öt olyan műszerrel rendelkeznek, amellyel a mágneses mezőt, a kozmikus sugárzást és a Napból érkező töltött részecskéket, a napszelet kutathatják. Mindkét űreszközt elláttak egy arannyal futtatott rézlemezzel is, amely az emberiséget és kozmikus környezetét mutatja be arra az esetre, ha idegen intelligenciával találkoznának.
A kettős küldetés mai árfolyamon 2,94 milliárd dollárba került. Az üzemanyag-tartalékok 2020-ig elegendőek, addigra, a szakemberek szerint, az űrszonda már rég a csillagközi térben jár majd.
Most jön az igazi
– A két űrszonda kitűnő állapotban van ahhoz képest, hogy átrepült a Jupiter veszélyes, sugárzó környezetén, és el kell viselnie a Naptól ilyen távolságban uralkodó fagyos hőmérsékleteket. Csodálatos dolog elemezni az általuk küldött információkat, ám az igazi csak most következik. Pár év és egy ismeretlen világról, a csillagközi térségről kapunk híreket. El sem tudom mondani, mennyire izgulunk, mennyire várjuk őket – nyilatkozta Suzanne Dodd, a program egyik vezető szakembere.
Arra az esetre is fel vannak készítve a szondák, ha bármilyen élettel találkoznának a Naprendszeren túl. Az ikrek által szállított aranylemez földi képek és hangok kollekcióját tartalmazza. Ezek felölelnek 117 fotót, valamint üdvözléseket 54 nyelven, továbbá természetes és ember alkotta hangokat, mint viharokat, vulkánokat, rakétakilövéseket, repülőgépeket és állatokat.
