A diszlexia nem fogyatékosság, de milliók szenvednek tőle. Az sem véletlen, hogy ebből a tömegből az átlagosnál jóval több lángész kerül ki. Ezért nevezik a laikusok a zsenik betegségének.
A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, a szavak és a számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik vagy ellenkező irányban olvashatják.
Az olvasott szöveget nehezen és hibásan idézik fel, lényegét nem tudják visszaadni. A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak,
a diszlexiások egy része bizonyos területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb.
Magányos Einstein
A teljesség igénye nélkül is impozáns a diszlexiások névsora: Auguste Rodin, Agatha Christie, Albert Einstein, Walt Disney és Pablo Picasso… Nehéz belegondolni abba, hogy ezek az emberek úgy élték le egész életüket, hogy közben szinte elvesztek a betűk és a szavak világában.
A diszlexia tünetei jóval az iskolakezdés előtt megmutatkoznak. A gyerek beszédfejlődése elmarad a társaiétól, esetlenek a mozdulatai, nehezen teremt kapcsolatot a külvilággal. Ez mind igaz volt a kis Albert Einsteinre. Kistermetű, magának való, esetlen gyerek volt, akit emiatt sokszor gúnyoltak a társai.
„Nem volt boldog a gyermekkorom. Egyetlen barátra sem emlékszem, mert kicsiként olyan az én életemben nem létezett. Pedig vágytam rájuk…” – írta egyetemista korában későbbi feleségének, Mileva Maricsnak. Einstein a fennmaradt kézirataiban a diszlexia valamennyi tünetét produkálta.
Összecserélte a betűket és szinte olvashatatlan volt macskakaparás-szerű írásképe. Ez egyébként Leonardo da Vincire is igaz, kézirataiból és korabeli feljegyzésekből egyértelműen megállapítható: a festő-feltaláló zseni is diszlexiás volt.
A diszlexiások kíváncsisága átlagon felüli, gondolkodásuk rendszerezett, fantáziájuk és képzeletük pedig határtalan. A krimi koronázatlan királynője, Agatha Christie remekül példázza a diszlexiások kreativitását, fantáziáját. Megalkotta a hibátlan kis belga detektívet, Hercule Poirot-t csakúgy, mint a saját magáról mintázott, szintén zseniális Miss Marple-t, a kotnyeles öreg hölgyet.
Picasso, az önző piktor
Az írónő élete végéig harcolt a betűkkel, ezért állandó gépírónője társaságában születtek művei. A „betegségétől” azonban kimondottan szenvedett, és csak a hozzá nagyon közel állók tudtak róla. „Mit szólna az olvasóm, ha kiderülne, hogy a nagy írónő írástudatlan?” – fakadt ki a férjének, aki egyszer szóvá tette a titok felfedésének lehetőségét.
Frusztráltságát sajátos módon tudta levezetni Agatha Christie. Férje, Archibald mesélt arról, hogy időnként napokra eltűnt, nyílván azért, hogy magányában sírja ki bánatát. Ilyen szökés lehetett az 1926-os, óriási publicitást kapott eset is, aminek rejtélyét a krimikutatók sora próbálta megfejteni. Mint ismert, Agatha nyomtalanul eltűnt, és tizenegy napig senki sem tudta, hová lett. Amikor végre előkerült, nem emlékezett semmire.
Pablo Picasso viszont senki előtt nem titkolta diszlexiáját, áml ő is szenvedett tőle. Ezt a „normális” emberek iránti megvetéssel, a hozzá közel állók megalázásával palástolta.
Van Gogh őrülete
Mozart és Van Gogh is diszlexiás volt. Mozart úgy kompenzált, hogy gyerekes viselkedésével, trágárságával és csapodár életmódjával megbotránkoztatta a környezetét. Annyira kibírhatatlan tudott lenni, hogy legnagylelkűbb patrónusait is az őrületbe kergette.
Az elmegyógyintézetet is megjárt holland festő, Van Gogh különcségét sem kell bemutatni. Családja kitagadta, barátai elhagyták, s miután egy veszekedés során egyetlen megmaradt jóakarója, Paul Gauguin elmenekült borotvája elől, fogta magát, hazament és levágta a saját fülét. Galileo Galilei, John Lennon, Sir Winston Churchill, Julius
Caesar és Napóleon. Csak néhány hatalmas név a több ezer történelmi személyiség közül, akik ettől a részképességzavartól szenvedtek. Napjaink hírességei közül Tom Cruise, Robin Williams, Cher és Magic Johnson a legnevesebb, aki diszlexiával küzd. Igaz, a különcség tőlük sem áll távol. Ám az életük arra is bizonyíték, hogy az átok gyakran áldás, csak tudni kell előnyt kovácsolni belőle.
