Veszélyes a többiekre az oltás elhagyása

A szülőknek legyen joguk visszautasítani gyermekeik beoltását – követeli a nemrég megalakult Oltáskritikus Életvédők Szövetsége. Létrehozója, Labant Csaba állítja: alaposan utánajárt a témának, amikor gyermeke született.

– Az oltások nem védenek, hanem komoly, visszafordíthatatlan károsodásokat okoznak a gyermekek szervezetében – állítja meggyőződéssel. – Minden oltás ártalmas valamilyen mértékben, egyes esetekben látványos módon, például bénulást, autizmust, leukémiát, daganatos megbetegedéseket okozva, a többségnél azonban alig észrevehetően, például kisebb agyi funkciózavarokat, idegrendszeri károsodásokat, látásromlást, halláscsökkenést, allergiát, hiperaktivitást eredményezve.

A hazai orvostársadalom és az egészségügyi hatóságok konokul tagadják az összefüggést, így a statisztikákban sem jelennek meg ezek az adatok, s ezen statisztikákra való hivatkozással nevezik biztonságosnak és hatékonynak a rendszert. Csak a magyar gyerme-kekkel szemben alkalmazza a hatóság az önkényt, és ez uniós egyezményeket sért.

2005-től kezdődően az ÁNTSZ saját hatáskörében biztosította a betelepülő külföldiek gyermekei számára a mentességet, miközben a magyar oltásmegtagadó szülők ellen még javában büntetőeljárásokat kezdeményezett veszélyeztetés koholt vádjával.

Még a törvény által biztosított, egészségügyi okból történő felmentést sem adják meg senkinek. A hatóság elrendelte a kisfiam oltását. Ezt bíróságon támadtam meg, azonban a kormányhivatal nyomására koncepciós ítélet született. A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság elé viszem tovább az ügyet – közölte.

A Házi Gyermekorvosok Szövetsége idén készített egy felmérést az oltásellenességről: az orvosok 42,2 százaléka fokozódó ellenérzést tapasztal a szülők részéről a kötelező oltásokkal szemben, a választható oltásoknál ez az arány 73,2 százalék. 

– Az oltást ellenző szülők rendszeresen hivatkoznak külföldi példákra, hogy máshol más időpontban, kevesebb oltást kapnak a gyerekek. Erre azt tudom mondani, hogy minden országban az ottani éghajlaton honos kórokozókat figyelembe véve alakították ki az oltási rendet, ezért vannak különbségek. De a kötelező oltások mindenhol kötelezők, és mindenhol következménye van, ha nem veszik fel azokat – jelentette ki a Borsnak dr. Altorjai Péter csecsemő- és gyerekgyógyász szakorvos.

– Vannak olyan országok, ahol magasabb az oltási szabadság, és ott tényleg kevesebb embert oltanak be. Ezeken a helyeken viszont még most is vannak olyan járványok, például kanyaró, amik itthon már hosszú ideje nem ütötték fel a fejüket. Arról pedig nem szólnak a híradások, hogy az ottani szakemberek Magyarországot tartják példaképnek a magas oltottsági arány miatt.

A szakember szerint egy-egy oltás beadásával nemcsak arról döntünk, hogy megvédjük magunkat vagy gyermekünket egy betegséggel szemben, hanem arról is, hogy azt a közösséget is védelemben részesítjük, ahol megfordulunk. Még azokat is, akik korukból adódóan, vagy egyéb orvosi okból nem olthatóak: ez az úgynevezett nyájimmunitás. Ha a közösségben magas a beoltottak aránya, a be nem oltottak is részesülnek az oltás előnyeiből, az adott betegséget ők sem kapják el.

– Az oltás felvétele közösségi érdek, társadalmi felelősség is – hangsúlyozza Altorjai doktor. A gyerekorvos úgy véli, a mai oltások esetében már az egyszerűbb mellékhatások, például a helyi bőrreakció vagy láz is ritka. Ez összehasonlíthatatlanul kisebb kár és kevesebb kellemetlenség, mint amit az oltásokkal megelőzhető betegségek okozhatnak.

A kötelező oltások rendjétől az orvosok nem szívesen térnek el. Gudics Andrea viszont azt szeretné, ha a kislánya betegségét is figyelembe vennék.  – Júlia magzatként vírusfertőzésen esett át, emiatt egy-éves koráig jóformán nem tudott mozogni.

Ma sem tudjuk pontosan, milyen változások történtek a szervezetében, de egy biztos: az egyik oltás óta sokkal ingerlékenyebb, kezelhetetlenebb. Az orvosok pedig nem állnak le velem megvitatni a lányom helyzetét, automatikusan beoltják, mert ez az előírás és kész – fejtegette Andrea. – Nyugodtabb lennék, ha elmagyaráznák, mi miért történik, és megpróbálnák a lányomat nem statisztikai adatként, hanem élő, érzékeny emberként kezelni.