Imádnak berúgni a libák és a majmok

Részeg disznó, iszik, mint a gödény – tartja a mondás. Egy a baj vele: a disznó nem részeges, a gödény pedig nem iszik, legalábbis nem sokat. A többi stimmel.

„Részeg disznóból sokat láttam már életemben, de az két lábon járt. Az igazi, mármint a sertés az alkoholba legfeljebb akkor kóstolna bele, ha azt a moslékjába kevernék, de ha túlzásba vinné, bele is pusztulhatna” – állítja dr. Barabás Pál nyugalmazott állatorvos. Vagyis a disznót az alkoholista állatok sorából kipipálhatjuk, de nélküle is pont elég fajta akad, akik időről időre leisszák magukat a sárga földig. 

A közelmúltban a „nagypiás” svéd szarvas fotója járta be az internetet. Egy családi ház kertjében kötött ki minden áldott éjszaka, belakmározott az almából, s a megerjedt gyümölcstől alaposan leittasulva dőlt le aludni reggelig, míg ki nem józanodott.    

A tyúkok például a pálinkáért vannak megveszve és egymást tapossák a pálinkás meggyért, amit pajkos gyerekek vetnek oda nekik, hogy gyönyörködjenek a részeg baromfik játékában.

Nem kevésbé mulatságosak a részeg libák sem. Régen, amikor faluhelyen még eperfák sora állt az utcákon, a földre hullott édes nyári termést csipkedték fel esténként a legelőről megtérve, s mire hazaértek a gyomrukban erjedő cefre megtette a hatását: tántorgott minden liba, ingatta bőszen a nyakát, s az udvaron simán összeesett és elaludt. Érdekes, hogy reggel, amikor ismét a legelőre indultak, szintén volt eper a földön bőséggel, de rá sem néztek. Alighanem a másnaposságtól.

Erjedt gyümölcsért egyébként a bárány is odavan. Főleg a rothadó al-máért, aminek hatása gyorsan meg is látszik rajta. Nem csak tántorog, hanem még agresszívvá is válik az amúgy békés jószág.      

Állatkerti ápolók a tudói, hogy az elefánt és a majom milyen nagy piás. Az ormányosok hamar rá is szoknak az italra, s egy idő után az alkoholfüggőség minden jelét kimutatják: ha nem kapnak itókát, egyszerűen betegséget szimulálnak, csakhogy alkoholtartalmú orvosságot adjanak nekik.

A majmot éppen a gyöngéjénél fogva ejtik rabságba az afrikai bennszülöttek; egy egész népes majomcsalád elfogását elvégzi egyetlen ember. Egy pálinkával telt edényt állít az erdő szélére; a majmok, alig, hogy megpillantják az edényt, csapatostul rárohannak és hamarosan úgy berúgnak, hogy az embert is pajtásnak vélik. A vadász ekkor egy majmot karjánál fogva elkap és megindul vele a falu felé, a többi majom nemcsak hogy nem fut el – talán nem is tudna futni –, hanem követvén a vadász példáját, egymás karjába kapaszkodva megindulnak csapatostul a falu felé. Ott aztán elbánnak velük.

A papagájok is nagy alkoholisták és sokan berúgatják őket, hogy mulatságos viselkedésükön szórakozzanak. Mi több, egy természetbúvár még a pillangóról is azt híreszteli, hogy részeges, s néha holtrészegen fetreng. A macska és a kutya sem veti meg az italt. A vörösborért – ha kapnak – odavannak. A századelőn a sörgyárak lovairól derült ki, hogy a sörre úgy rászoknak, hogy rendszeresen leitták magukat, s ha nem kaptak, szabályos delirium tremensben adták ki a párájukat.