Két éve még mindössze 19 kilót nyomott a húszéves lány. Fél életét kórházban töltötte, még a lepedő is felsértette a bőrét
A 22 éves Emma O’Neil szinte egész eddigi életét kórházban töltötte, olyan súlyos anorexiával küszködött, ám egy napon, amikor majdnem elütötte egy autó, mert képtelen volt átszaladni az úttesten, átértékelte az életét.
- Olyan vékony voltam, hogy a kórházi ágyon se tudtam feküdni, felszakadt a bőröm. Az orvosok azt mondták, én vagyok a legborzalmasabb anorexiás eset, akivel életükben találkoztak - emlékezett vissza a ma már csinos és normális súlyú Emma.
- A kamaszkoromat különböző klinikákon töltöttem, volt, hogy négy nővér fogott le és kényszerítette belém az ételt. Még a felfújható gumimatracon sem tudtam aludni, azon is szenvedés volt minden pillanat, hiszen szó szerint egy csontváz voltam, alig húsz kiló - részletezte a lány.
- Valójában fogalmam sincs, hogyan kezdődött nálam ez az egész, csak azt tudom, hogy ettem, és hánytam, hogy vékony maradjak, aztán már egyáltalán nem ettem. Fogalmam sem volt róla, hogy beteg vagyok, és hogy mit él át a családom miattam. A fordulópont két éve következett be, amikor kiengedtek a kórházból, és elmentem apámmal bevásárolni. Megvettünk mindent, majd kiléptünk a boltból, és elindultunk hazafelé. Apám átment az úton, de én nem tudtam követni, csak néztem, ahogy száguldanak felém az autók, és összerogytam. Egyszerűen nem volt erőm, nem voltak izmaim ahhoz, hogy megtegyek pár lépést, és ez majdnem az életembe került, hiszen el is üthettek volna! Villámcsapásként jött a felismerés: nagyon nagy baj van! - emlékezett vissza Emma, aki azok után, hogy sikeresen “kiszabadult az anorexia börtönéből”, alapítványt hozott létre, hogy segítsen más, hozzá hasonló betegséggel küszködő embereknek.
