Számukra ismeretlen emberek temetésére járnak Kecskeméten a Wojtyla Sorsközösség tagjai. Civil önkéntesként kísérnek utolsó útjukra olyan elhunytakat, akik hozzátartozó nélkül haltak meg.
Kecskeméten nagy tisztelet övezi a Wojtyla Sorsközösség tagjait, ők azok, akik szabadidejükben önként temetésre járnak. Míg mások a kikapcsolódás ezernyi formája közül választanak, ők számukra ismeretlen emberek sírjánál adják meg a végtisztességet.
– Az önzetlenség fogalma új tartalommal telt meg nálunk, amióta ezt a feladatot elvállaltuk – mondta a Borsnak Farkas P. József, a sorsközösség alapítója. A gyászolók között vannak hajléktalanok, de olyanok is járnak velük kecskeméti temetésekre, akiknek munkájuk van, és szabadidejükben vagy éppen a munkából elkéredzkedve gyászolnak a ravatalnál.
– Több éves hagyomány már a Wojtyla Sorsközösségben, hogy elkísérjük utolsó útjukra azokat, akik magányosan, hozzátartozó nélkül tértek meg az Úrhoz. Megrendítő az az őszinte tisztelet és gyász, ami megcsillan ilyenkor a szemekben. A résztvevők a saját sorsuk fájdalmát élik át a temetésen – beszélt a szomorú végtisztességeken tapasztaltakról Bakos Gábor, aki párjával, Kajtár Ilonával jár a temetésekre.
Edit adminisztrátor, többször látta a temetőben az önkénteseket.
– Ebben az érzéketlen, közönyös világban példaértékű, amit csinálnak – mondta.
A napokban a sorsközösség csoportos temetést rendezett: nyolc ember földi maradványait helyezték el közös kriptában.
