Neil Armstrong volt az első ember, aki a Hold felszínére lépett. A legendás amerikai űrhajós augusztus 25-én hunyt el, és ezzel visszavonhatatlanul lezárult egy korszak. Az űrkutatás ugyanis gyökeresen átalakult az eltelt évtizedek alatt.
Verseny szülte
Bármily meglepő, az űrkutatásnak elsősorban nem a tudományos célok vagy a gazdasági érdekek adták meg a kezdő nagy lökést, hanem a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió ádáz hidegháborús űrversenye, egyfajta erőfitogtatás. Ez az időszak 1957 és 1975 között tartott.
– A két birodalom az űrversenyt presztízskérdésként kezelte, amiért minden áldozatot meghoztak. Mindkettő első akart lenni – emlékeztet a történelmi tényekre dr. Kelemen János csillagász.
– Ilyen volt az első műhold, az első ember űrbe juttatása, majd nyílt kihívásként a Hold legelső elérése emberekkel. Mivel a Szputnyik fellövésével, majd Gagarin repülésével az oroszok 2:0-ra vezettek, John F. Kennedy meghirdette az Apollo-programot.
A kis-nagy lépés
Híressé váltak Neil Armstrong szavai, amit akkor mondott el, amikor a Hold felszínére lépett: „Kis lépés ez egy ember számára, de óriási ugrás az emberiségnek”.
Ebben a „kis lépésben” az USA megelőzte vetélytársát. Az Apollo-program mellett természetesen szovjet Hold-program is zajlott, ám ők űrhajóst sohasem tudtak a Hold közelébe juttatni, a hordozóeszköz fejlesztésének kudarca miatt.
Miután az amerikaiak leszálltak a Holdra, a szovjetek 1976-ban törölték addig titkos Hold-programjukat. A NASA pedig már a továbblépésen gondolkodott: kidolgozta a Voyager-programot.
Ki a Naprendszerből!
– Az amerikaiak két űrszondát építettek, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy a külső nagybolygókat kutassák. A Voye-ger1 elérte a Jupitert, majd a Szaturnuszt és a Titánt, ahol letért eredeti útvonaláról. A Voyager2 azonban sikeresnek bizonyult: miután elérte a Jupitert és a Szaturnuszt, célba vette az Uránuszt, azután a Neptunuszt, most pedig folytatja útját a Naprendszeren túlra, és a mai napig küldi információit, ahogyan a Voyager1 is. A szenzációs eredményeket – elsősorban fényképfelvételeket – hozó program 1977-ben indult – mondta el Horvai Ferenc, a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa.
Belakjuk az űrt
A szovjetek sem ültek ölbe tett kézzel. 1970-ben kezdetét vette a Szaljut űrállomásprojekt, amely új korszakot nyitott az űrállomások történetében. A Szaljut–6 1977-ben indult útjára, és nemsokára lehetővé vált, hogy hosszabb ideig élhessenek és dolgozhassanak benne az asztronauták. Valójában a Szaljut–6-tal kezdődött meg az Interkozmosz program, amelyben egy sor nemzet űrhajósai vettek részt, köztük 1980-ban a magyar Farkas Bertalan.
– Számomra második születésnap volt a visszatérés a világűrből, annak dacára, hogy amikor az űrállomás ablakából megpillantottam a Kárpát-medencét, Magyarországot, csodálatos érzés töltött el – vallotta be a magyar űrhajós.
A MIR űrállomást 1986-ban állították Föld körüli pályára. Ez már a nemzetközi kooperáció jegyében jött létre, az űrtörténelem újabb fejezeteként.
Az űrverseny végét az Apollo-Szojuz közös amerikai-szovjet űrrepülési program szimbolizálta. A két űrhajó 1975-ben kapcsolódott össze.
– Az űrkutatás napjainkban a Marsra koncentrál. Ennek az a magyarázata, hogy a Holdon többször járt már ember, több száz kilónyi Hold-kőzettel érkeztek vissza, és napjainkban is egy sor műhold pásztázza a kísérő bolygónkat. Tehát a Holdat elég behatóan ismerjük. A Marssal viszont most ismerkedünk. Mindeközben Kína, India, Japán és Európa is aktív tagja lett az űrkutatásnak, információkat gyűjtenek és titkos távlati terveik vannak – mondta el Kelemen János.
Beszállnak a gazdagok
– A Mars-program legfőbb eredménye az, hogy víz jelenlétére utaló jeleket találtak a vörös bolygón. Most tanulmányozzák a víz viselkedését, illetve azt, milyen hőmérsékletű, halmazállapotú, milyen kémiai elemeket tartalmaz, vagyis a primitív élet jeleit keresik – mondta a csillagász.
Nagy eredménynek számít, hogy a Phoenix űrszonda elsőként le tudott szállni a Marson, és videofelvételeket is küldött. Mindez akkor válik nagy jelentőségűvé, ha figyelembe vesszük, hogy 1960 óta az űreszközök fele felmondta a szolgálatot, nem érte el célját.
Ami a jövőt illeti, az igen nehezen jósolható meg, hiszen az USA-ban a hadsereg igényeinek csökkenése miatt várhatóan teret nyer a magántőke, vagyis privatizálódik az űrkutatás. Kiszivárgott az is, hogy Kína állandó telepek létrehozását tervezi, és más országok is keresnek olyan űrhajósokat, akik végleg hajlandóak elhagyni a Földet.
