Másfél évesen májátültetés vár Pocsai Roxánára. A kislány az epeutak elzáródásával született, amit hiába próbáltak műtéti úton orvosolni. A transzplantáció azonban még kérdéses a pénz miatt.
Kíváncsi őzikeszemekkel néz kezelőorvosaira a kórházi kórteremben fekve a másfél éves Pocsai Roxána. A gyermek mindennapjait a miskolci kórházban éli, ahol 2011-ben született. Roxi az epeutak veleszületett elzáródásával jött világra. Berzéki otthonában kevés időt töltött, mert számtalanszor műtötték, de az állapota egyre kritikusabb.
– Amikor bent vagyunk nála, mindig megfogja a kedvenc babáját és egy pelenkát, és azt mondja: Pápá! Ebből érezzük, mennyire szeretne hazajönni. De ez még nagyon messze van – csuklik el Roxi anyukájának, Gabinak a hangja, aki az édesapával, Tamással közösen további három gyermeket nevel.
– Először háromhetes korában műtötték meg Roxit, akkor az epevezetékét bevezették a bélbe. Reménykedtünk, hátha rendbe jön. De sajnos ez sem volt elegendő. Mára odáig jutottunk, hogy a gyermeknek másfél évesen májátültetésre van szüksége – folytatja az anyuka. – A műtétet a németországi Essenben hajtják végre, ahol lehetőség van az élődonoros májtranszplantációra. Azt még nem tudjuk, hogy melyikőnk lesz alkalmas donornak. A beavatkozást támogatja az egészségpénztár, de a kiutazást és a kinttartózkodást saját zsebből kell megoldanunk, amire a pénzt Tamás, egyedüli keresőként nem tudta előteremteni. Mintegy 300 ezer forintról van szó. Október 10-én pedig már kint kellene lennünk – kesereg Gabi.
A család alapítványokhoz fordult segítségért, de az ő malmaik is lassan őrölnek, az idő viszont egyre szorít. Az első három hetet Roxi szüleinek kell finanszírozni, de fogalmuk sincsen, hogy miből. Ráadásul az átültetés után jövő év januárig kint kell maradnia Essenben. Utána egy hónapig lábadozik majd a Semmelweis Egyetem klinikáján. Ezután – ha minden jól megy – talán végre hazamehet a csöppség.
