Szorgos pajtásra lelt a tizenegy esztendős Arthur Heywood – egy fakopáncsra.
A kisfiú kertjében talált a madárfiókára, amelyet Woodynak nevezett el.
– Kieshetett a fészekből, mert még nagyon apró volt, amikor rábukkantam. Anyuval gondoztuk, etettük, addig, amíg meg nem erősödött – mondta Arthur. A kis Woody nem felejtette el Arthurt, a család kertjében rakott fészket, s a fiú hívó szavára azonnal odarepül hozzá.