Egy rossz választás, egy elhamarkodott lépés utólag nehezen korrigálható. Bosszankodás helyett gondoljunk arra, hogy még a leghíresebb emberek sorsát is befolyásolták a rossz döntések, az ő életük sem volt kudarcoktól mentes. Első rész.
A világtörténelemben minden sikerre jut baklövés, minden fellendülésre hanyatlás, és minden zsenire legalább egy kétbalkezes. A sikereket természetesen gondosan feljegyezték az utókor számára. A géniuszok nevei nagybetűvel szerepelnek a történelemkönyvek lapjain.
De mi van azokkal, akiket balsiker ért? Azokkal, akik – gyakran egy tévedés miatt – rossz irányt szabtak az eseményeknek? Vajon hány zseni kallódott el melléfogások miatt? – áll a világ legnagyobb tévedéseiről szóló magyar nyelvű könyv ismertetőjében.
Arisztotelész nagy bakija
Az első hitelt érdemlő óriási baklövés az ókori görög zsenihez, Arisztotelészhez köthetô. Téves elmélete a meteorjelenségek kutatásait több mint ezer évre vetette vissza, s egy magyar csillagász is jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a hibát helyretegye.
Ma a gyerekek is tudják, hogy a hullócsillagok nem az égről leszánkázó csillagok, de a helyes megoldást az ókori görögök is ismerték. Egy földet érő meteoritról Apollóniai Diogenész i. e. 467-ben megállapította, hogy az egy égből érkező kődarab. Ám mintegy 150 évvel később Arisztotelész cáfolta ezt az elképzelést. Igaz, hogy ő nevezte el a fényjelenséget meteornak, azaz szó szerint „magasban lebegő”-nek, de szerinte a fényes légköri jelenségeknek nincs közük a furcsa kövekhez.
Miután pedig Arisztotelész korának legtekintélyesebb tudósa volt, senki sem állt le vele vitatkozni. Így a meteorjelenségek az 1700-as évek végéig kiszorultak a csillagászati vizsgálódások köréből. Csak az 1800-as évek közepén ismerték fel azt, hogy a fényjelenségeket a Nap körül keringő anyagfelhők, azaz meteorrajok okozzák, és hogy ezeknek az üstökösökkel van kapcsolatuk.
Azt azonban ekkor nem tudták eldönteni, hogy ezek az anyagfelhők az üstökösökről leszakadnak-e, vagy később állnak össze üstökössé. Az előbbi nézet helyessége bizonyosodott be. Köszönhető ez a magyar Konkoly Thege Miklósnak (1842–1916), aki igazolta a meteorrajok és az üstökösök közötti kapcsolatot.
