Számos változata létezik Törökországtól Spanyolországig annak az ételnek, ami hagymából, zöldpaprikából és paradicsomból áll – mesélte az étel történelmét Váncsa István. – A paradicsom Olaszországba 1535-ben még dísznövényként érkezett Spanyolországból, tehát ételként előtte szóba sem jöhetett, akárcsak a paprika, amit Kolumbusz hozott Európába.
A lecsó török közvetítéssel jutott el hozzánk, de írott formában receptként először csak Móra Ferencnél találkozunk vele az 1928-ban kiadott szakácskönyvében.
A XIX. századi magyar gasztronómiában hasonló képződmény nem fordult elő. A szó az etimológiai szótár szerint hangutánzó jellegű, talán a leccsen-loccsanból ered, de én arra gondolok, hogy inkább egy családi névből jön.
A Lecsó, mint személynév ugyanis már létezett a XVIII. században, személynévből pedig gyakran válik ételnév. A lecsó magyar ételként a 60-as évektől terjedt el Európában, ahova abban az időben rengeteg lecsókonzervet szállítottunk – fejezte be értekezését Váncsa István.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.