A természet közelsége, a friss levegő, az energiák folyamatos lekötése elviselhetőbbé teszi a bezártságot az ország első nyári börtönében, mint a csupa vas, erődszerű fegyintézetekben. Azt persze ne gondolja senki, hogy a nagyfai objektum a gyermekkori táborok hangulatát idézi.
Tíz kilométerre Szegedtől, a kicsiny falu, Nagyfa szomszédságában hepehupás betonút vezet a kukoricásba. A tengerierdőből aztán épületek bontakoznak ki, az ember első pillantásra egy termelőszövet kezet kiszolgálóhelyiségeinek nézné a farmszerű létesítményt. Csak a sorompós beléptetés és a szögesdrót jelzi: ide bizony nem hagyományos értelemben vett idénymunkásokat várnak.
Az ország első, úgynevezett nyári börtöne a Szegedi Fegyház és Börtön III. objektumában, az egykori idegenrendészeti körleten jött létre. A folyamatosan zajló felújítási munkát a fogvatartottak végzik. A cél, hogy két szektorban összesen mintegy százhúsz börtönlakó betelepítésére alkalmas körletrészt alakítsanak ki, ahol az alacsony működtetési költségű nyári időszakban – április 15. és október 15. között - helyezhetők el az elítéltek. Jelenleg közel hatvan rab tölti itt büntetését. A bekerülő elítéltek kizárólag 55 év alatti, nehéz fizikai munkára alkalmas, egészséges férfiak, akiket hat hónapnál rövidebb időre ítéltek fogházra vagy börtönre. Ezeknél a raboknál kisebb a szökés kockázata. Azon fogvatartottak, akik nem kapnak munkát az épületek felújításánál, a Nagyfa Alföld Kft.-ben dolgoznak. Pulykákat gondoznak, a magtárban serénykednek, szalmabálákat pakolnak.
Ahogy mesélik: gyorsabban múlik így az idő, s bár itt sem érzik úgy magukat, mint a nyári vakációt töltő gyerekek, mégis élhetőbb, emberibb az őket körülvevő környezet, mint a jóval zártabb, vasból és betonból álló városi fegyintézetekben. Itt legalább láthatnak egy kis zöldet, gyakran előfordul, hogy egy-egy őz vagy nyúl iramodik meg a kukoricásban. Ez egy vidéki embernek mindennapos élmény, a rabok számára azonban minden ilyen pillanat egy darabka szabadság.
– Persze, a napirendünket itt is szigorú szabályok szerint osztják be – mondja egy elítélt, aki adócsalásért kapott büntetését tölti. – Hajnali 5-kor ébresztő, aztán tisztálkodás, reggeli, majd 8-tól 14 óráig jöhet a meló. Természetesen munka közben is figyelnek ránk az őrök, de nem hinném, hogy itt bárkinek is szökésen járna az esze, nem érné meg – magyarázza a rab, majd siet vissza a többiekhez. Súlyos, maggal teli zsákok várnak arra, hogy traktorra pakolják.
Egy másik rab arról elmélkedik: ha visszatér a szabad életbe, meglehet, hogy állatokkal foglalkozik majd.
– Esküszöm, ez a legnyugisabb munka a világon. Etetni, tisztítani az állatokat, figyelni, miként cseperednek a kölykök. Persze szögesdrót meg őrök nélkül még jobban ízlene a farmerkedés – hunyorít mosolyogva a fegyenc. Az itt dolgozó rabok nemsokára valamennyien szabadulnak. Méghozzá azzal az elhatározással, hogy többé nem is kerülnek vissza.
Csak a rabok fele tevékenykedik
Január 1-e óta a munkaképes elítélteknek hozzá kell járulniuk saját eltartásukhoz. Egy rendelet azt is meghatározza, hogy fokozatonként (fegyház, börtön, fogház) hol és milyen feltételek mellett végezhetnek munkát. A büntetés-végrehajtási intézetekben mintegy 17 500 embert tartanak fogva, közülük 12 ezernek jogerős az ítélete. Elvileg őket lehet munkára fogni. Ám hiába kötelezi jogszabály a rabokat arra, hogy dolgozzanak, a jogerősen elítéltek alig több mint fele, 7500 fogvatartott dolgozik. Ennek hátterében nem a munka hiánya áll, hanem a munkaképtelenség, amely eredhet egészségügyi vagy más okból (például életkor, személyükben rejlő biztonsági kockázat) is. Több mint kétezer elítélt tölti tanulással az idejét.
