Világsztárokkal kötött közeli barátságot a Somogy megyei kis faluban élő Krénusz József. Negyven éven át dolgozott jegyszedőként, később nézőtéri ügyelőként a New York-i Metropolitanben, a világ legismertebb operaházában. Ma fotóit, felvételeit, emlékeit rendezgeti.
Krénusz Józsefet egész életében azért fizették, hogy a körülrajongott világsztárok közelében lehessen. Huszonegy évesen ment világgá 1956-ban a Somogy megyei Nagyszakácsiból. Egyetemistaként járt először a Metropolitanben, a karzaton akkoriban 75 centbe került az állójegy, a mai napig emlékszik: Verdi Ernaniját játszották. Elvarázsolta az előadás, állandó néző lett.
– Egy napon felhívás jelent meg az egyetemi hirdetőtáblán. A Metropolitan nézőtéri jegyszedőket keresett, előadásonként 2 dollár 80 centes fizetésért. Maga volt a csoda: ahelyett, hogy én fizettem volna az állójegyért, még én kaptam pénzt! Akkor még a régi helyén működött a Met, a Broadway és a 39. utca sarkán. 1960. szeptember 18-án a karzaton debütáltam jegyszedőként – emlékszik a kezdetekre József.
Alig néhány hete dolgozott, amikor felfigyelt egy magas, sovány kamaszra az állójegyesek között. Rudolph Giuliani volt az, New York későbbi polgármestere.
– Sajnos mindjárt az elején egy tragédia szemtanúja is voltam. Leonard Warren, az egyik leghíresebb bariton A végzet hatalma előadása közben a színpadon halt meg. Épp befejezte az áriát, azt énekelte: „beteljesedett a végzetem”, és összeesett a színpadon. A szabályzat szerint a nézőknek visszajárt a belépő ára, de senki sem ment a pénztárhoz.
A jegyszedő komoly pozíció volt, híres emberek kérték tőle, hogy segítsen bejuttatni rokonaikat, barátaikat egy-egy előadásra. Később nézőtéri ügyelőként már saját irodája volt.
– Luciano Pavarotti minden előadás közben bekopogtatott hozzám: „Giuseppe, van egy kis rendes kávéd? Olyan igazi erős eszpresszó?” Lehúzta, és úgy folytatta az előadást. Vele is jó barátságba kerültünk – meséli a nyugdíjas. 1987-ben egyik este Elizabeth Taylor ült be az irodájába. Franco Zeffirelli hívta meg a színésznőt.
– Ott ült velem szemben, én meg csak bámultam őt. Akkor már 55 éves volt, de csodálatos. Megkínáltam cigarettával, elfogadta. Alig bírtam tüzet adni neki, annyira remegett a kezem. Csak annyit tudtam kinyögni: maga gyönyörű! Búcsúzóul kaptam tőle két puszit – idézi fel József.
Szinte minden sztártól gyűjtött aláírást, aki megfordult az operában. A Colombo című nagy sikerű sorozat főszereplője, Peter Falk éppen ennek kapcsán lett jó barátja.
– Peter nagy operakedvelő volt. Megemlítettem neki, hogy Magyarországon is nagy sikerrel vetítik a sorozatát. Édesanyám otthon a legnagyobb rajongója, addig nem eteti meg az állatokat, míg vége nincs a filmnek, meséltem neki. Peter jót nevetett, és küldött anyámnak egy dedikált fényképet.
Ma kétlaki életet él Krénusz József. Az év egy részét Nagyszakácsiban tölti, több ezer élő hangfelvétele van az előadásokról, ezeket rendszerezi. Szeptemberben visszautazik New Yorkba, ahol középiskolákban és egyetemeken tanít, több évtizedes tudását és tapasztalatát adja át az operáról. Saját családot sosem alapított, mint mondja, a Metropolitan volt az igazi otthona, és a rendezők, színészek a mai napig barátsággal fogadják, kikérik a véleményét.
