Egyazon napon lett öngyilkos Madocsán V. István és felesége, Erika. Először a nő végzett magával, majd a férfi – látván felesége holttestét – szinte azonnal követte párját a halálba.
Madocsai Rómeó és Júlia – így emlegetik a Tolna megyei faluban V. Istvánékat. A házaspár portája időnként zengett a veszekedéstől, aztán meg a legnagyobb szerelemben éltek. A férj próbálta leszoktatni asszonyát az italozásról.
– Az utóbbi időben sajnos a veszekedések szinte mindennapossá váltak – mesélte az egyik falubeli pár, akik jól ismerték Istvánékat. – István sem a dohányzást, sem a szeszes italt nem szerette, nem is tűrte.
Erika ezért többször otthagyta már Istvánt, elindult a vakvilágba, sőt megesett, hogy begyógyszerezte magát. De mindig visszatért, a férje pedig szó nélkül visszafogadta. Szerette az asszonyt, miként a nő is odavolt érte.
A legutóbbi összezördülés után Erika megint világgá indult. A közeli akácos felé vette az irányt. István kisvártatva keresésére indult, de későn érkezett. Erika felakasztotta magát.
– Amikor a halottszállítók kiértek, István azt mondta nekik: nemsokára értem jöttök. Mindenki a sokk számlájára írta a kijelentést – folytatta az ismerős pár.
István azonban, miután hazament, követte szeretett feleségét a halálba: felakasztotta magát. A fia egy óra múlva már csak apja holttestét tudta leemelni a kötélről.
– Egy anyának se kívánom, hogy ezt kelljen megérnie! Nem tudom felfogni, hogy nincsen többé – zokogta a férfi anyja, Juliska néni. – A drága kisfiamat és a feleségét két, teljesen egyforma koporsóban fogjuk eltemetni.
