Egyre többször fordul elő, hogy árvának hitt vadállatokat fogdosnak össze vagy cipelnek magukkal a turisták. Ezzel viszont hatalmas kárt okoznak.
Minden túrázó szívét megmelengeti egy remegő lábú őzgida vagy egy egyedül mászkáló apró vaddisznóbébi. A természetbarátok ilyenkor hajlamosak azt hinni, hogy az eléjük tévedt kölyök elárvult, ezért megsimogatják az állatot vagy fel is kapják, és hazaviszik.
Nem is gondolják, mekkora hibát követnek el: az egyedül őgyelgő csöppségek ugyanis többnyire nem árvák, szüleik a közelben figyelnek csemetéjükre, de ha megérzik rajtuk az emberek szagát, jó eséllyel valóban magukra hagyják őket.
– A cseperedő apróságot anyjuk néha magukra hagyja, és odébb megy enni, vagy rejtőzködik valamerre – mondta lapunknak a Noé Állatotthon munkatársa, Schneider Kinga.
– Ha visszatérve megérzi kicsinyén az ember szagát, sokáig vagy soha többé nem tér vissza. Ezért kérünk mindenkit, aki elárvultnak hitt állatot lát, ne simogassa meg, és ami még fontosabb, ne vigye magával. Ha az apróság veszélyes helyen van, célszerű például törölközőbe csavarva odébb tenni – javasolja Kinga. Amennyiben elszakítják a kicsiket a szülőktől, életben maradási esélyük jelentősen csökken.
– A visszavadítás lehetetlen, de sok közülük még a felnőtt kort sem éri meg. Az őzeknek és a nyulaknak például speciális anyatejre van szükségük.
Nemrég négy őzbébi halt bele abba, hogy elszakították őket a szüleiktől.
– Az egyiket egy kutya támadta meg, a másik hármat hozzánk hozták. Csak pár napot éltek – csóválja a fejét Molnár Attila és felesége, Marietta. Egy elárvult malacot, Zizit viszont sikerült felnevelniük.
