A klímaváltozás miatt került volna sor a középkori boszorkányüldözésekre? Az elméletet már nyolc éve megfogalmazták, de csak napjainkban válhat bizonyossá, hogy bizony van benne igazság.
Ted Bakernek, a Salem Egyetem történészének a hamarosan megjelenő könyve háromszáz évvel a salemi boszorkányüldözések után jutott ugyanarra a következtetésre, amit Emily Oster, a Harvard Egyetem közgazdásza 2004-ben egy dolgozatában megfogalmazott: a klímaváltozás egyértelműen egyik kiváltó oka lehetett a kegyetlen üldözéseknek. Nem lehet véletlen, hogy a legaktívabb boszorkányüldözés Európában egybeesett azzal a 400 évvel, amikor a megszokottnál jóval alacsonyabb volt az átlaghőmérséklet. Klimatológusok kis jégkorszaknak is hívják e kort. Oster kimutatta: az egyre hidegebb időszakokkal megnőttek a boszorkányvádak is. Vélhetőleg azért, mert az emberek bűnbakot kerestek, miért sikertelen a terméshozam, így egyre nehezebb az életük.
Dr. Lendvai Péter történész éveken át kutatta a boszorkányüldözéseket.
– Vitathatatlan, hogy a kereszténység korai időszakában, amikor a pogány hit követői az egyház ellenségeinek, vetélytársainak számítottak, a régi vallás isteneit a sátán híveinek tekintették. A kereszténységet el nem fogadó emberek ellen hadjárat indult. Ám ezt követően az üldözések évszázadokon át szüneteltek, noha az emberek többsége meg volt győződve arról: vannak boszorkányok. Ellenük csak jóval később, 1484-ben adott ki bullát VIII. Ince pápa. Ezzel kezdődött a majd négyszáz éven át tartó kegyetlen hajsza. A papság a szószékről hergelte a népet a boszorkányok ellen, s a „sötét ige” hihetetlenül fogékony talajra talált. Nos ennek a befogadókészségnek az okaira sokáig nem volt meggyőző magyarázat. Ám a klímaváltozásról szóló fejtegetésnek van hitele – a nyomorgó tömegeket könnyű volt meggyőzni bármiről. Márpedig a nyomort az évszázadokon át tartó zord időjárás csak fokozta.
A tudósok szerint a hideg időjárás ösztönözte a hírhedt salemi boszorkánypereket is 1692-ben. Ebben az időszakban (1680 és 1730 között) extrém hideg volt. A per első áldozata Samuel Parris tiszteletes lánya, Betty elsőként betegedett meg azon a télen feltételezett boszorkányság miatt. Parris tiszteletes leírta, hogy egyre kevesebb a tüzelő. Ez, s a mind kevesebb élelmiszer egyre nagyobb nyomorúságba taszította embereket. A házak nem bírták az extrém hideget: az éhezés mellett állandóan fáztak lakóik. Mindezek tetejébe a rozstermést gomba támadta meg. A tudatlanság és a rossz terméshozam miatt betakarították ezt is, az emberek pedig megették. A fertőzött rozs hallucinációt okozott, és ezzel magyarázzák ma azokat a tüneteket, amiket Betty Parris és amásik „megszállott”, Abigail Williams mutatott. A két leány – a felnőttek hatására – hamarosan megnevezte a rontást küldő boszorkányokat, a koldus Sarah Goodot, az idős, jómódú Sarah Osbourne-t és egy Tituba nevű barbadosi rabszolganőt. Ezzel megkezdődött a salemi boszorkányper.
Kérdés, hány rejtélyes pontja lehet a történelemnek, ami a klímaváltozás számlájára írható. Egy biztos, az éghajlatváltozás nem az utóbbi évtizedekben kezdődött, de napjainkban felgyorsult. A boszorkányüldözés pedig nem szűnt meg. Afrikában egyes törzseknél a szárazság vagy az extrém esők miatt ma is bűnöst keresnek: az áldozat általában a legidősebb nő, akikkel a családjuk szokott végezni.
