Furcsa kettősség jellemzi napjainkban a Hondát. Egyrészről szeretnének bátrak, innovatívak és előremutatók lenni, másrészt nem igazán merészek, keresik az átlagvásárló kegyeit is. Az ötajtós Civicnek még sikerülhet is ez a bravúr.
Számtalan alkalommal kérdeztük már gyári formatervezőktől, hogy az autókiállításon látott futurisztikus tanulmányautók hova tűnnek a gyártás megkezdéséig, az ott látott szépségek miért vesznek el a ködben, hiszen mire az adott modell az utcára kerül, már szinte fel sem ismerhető a korábbi csoda.
Ilyenkor sablonos válaszokat kapunk a gyártási költségekről és egyéb okokról, de a valóság az, hogy mint sok terméknél, az autók fejlesztésénél is a marketingesek szólnak bele a végtermék megjelenésébe. Manapság ők határozzák meg, kinek készítenek autót, a célcsoportnak mik az elvárásai, a mérnökök pedig vért izzadnak, hogy elfojtsák magukban mindazt a tudást, amit szívük szerint beleadnának az új termékbe.
A Hondánál szerencsére egyelőre a mérnökök állnak nyerésre, hiszen a Civic futurisztikus formavilága kívül és belül egyaránt ezt tükrözi, ugyanakkor jól látszik, hogy számos ponton rángatták vissza az értékesítésért felelős vezetők a tervezőket a földre.
Az új ötajtós Civic remek autó lett még ezen küzdelmek mellett is. Kívülről semmi esetre sem olvad bele az átlagos megjelenésű autók táborába, de az kocsi utasait is áthatja az érzés, hogy a jővő autójában ülnek. Hiszen a kétszintes műszerfal, a színes képernyős kijelzővel, a szépen tervezett formavilággal kifejezetten üdítően hat napjaink egyenszürkeségében. A Hondának sosem okozott gondot remek motorokat készíteni, ezt egy megbízható, a vezető akaratát pontosan követő futóművel párosítani – és ez az új Civicnél sincs másképp.
A start/stop technikával is ellátott erőforrás alsó fordulaton talán egy kicsit szerényen, de pörgetve szépen mozgatja az autót, miközben a fogyasztása is a kellemes 7 literes érték körül marad.
