Több mint háromezer karátos drágakőre bukkantak 1905-ben Dél-Afrikában, de először félredobták, mert azt hitték, értéktelen. A szakértők később megvizsgálták, és rájöttek: a nagy darab kő valójában gyémánt. A nevét a bánya igazgatójáról kapta, és háromszor akkora volt, mint a valaha talált legnagyobb drágakő.
A leletet Edward királyhoz küldték a Buckingham-palotába, ahol két éven át porosodott a kincstárban. Az ékszerészek úgy vélték, a Cullinan túl nagy ahhoz, hogy darabokra lehessen vágni. A követ 1907-ben Norfolkba vitték, hogy a királyi család tiszteletére ékszereket csiszoljanak belőle. Első alkalommal a Cullinan kicsorbította a szerszámot, amellyel ketté akarták hasítani. Nyolc hónapi csiszolás után az ékszerész kilenc hatalmas gyémánttal és kilencvenhat apró briliánssal állt elő. A két legnagyobbat beépítették a koronába és a jogarba, a többit a királynénak és Edward király sógornőjének adták. Majd Erzsébet kapta meg, és ma is viseli azokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.