Fék lesz vagy inkább olaj a tűzre, hogy bizonyos esetekben nem kell majd bizonyítani az önvédelem jogosságát? Az új büntető törvénykönyv önvédelemre vonatkozó passzusa már most parázs viták tárgya a szakemberek és a laikusok között.
Az eddiginél szélesebb körű lehetőséget biztosít az önvédelemre az új büntető törvénykönyv: nem arányos védekezésről beszél, mint a korábbi, hanem bizonyos felsorolt esetekben megengedi, hogy a megtámadott támadója életét is kioltsa. Például ha valaki éjjel fegyverrel ront be egy házba, az ott élők lelőhetik anélkül, hogy megkérdeznék, mit keres ott. Korábban a bíróság vizsgálta, hogy a védekezés nem lépte-e túl a támadás mértékét, és indokolt volt-e. Míg a törvényalkotók abban bíznak, hogy a változtatás visszaszorítja a rablótámadásokat, egyes szakértők szerint inkább eldurvul majd a helyzet.
– Félő, hogy néhány hónap múlva az elkövetők minden korábbinál agresszívabbak lesznek – aggódik Végh József kriminálpszichológus. – A bűnözők többsége eddig nem azért vitt magával fegyvert, hogy öljön, hanem mert tekintélyt parancsol, gazdája könnyebben tudja vele érvényesíteni az akaratát, illetve hatékonyabban háríthatja el a menekülés során felmerülő akadályokat. Ha a törvény szinte korlátlan lehetőséget biztosít a védekezésre, akkor a támadó a meglepetés erejét fokozott erőszakkal párosítja, vagyis ő is kérdés nélkül lő – vélekedik a szakember, aki másutt látja a megoldást. – A lehető legrövidebbre kellene szabni a bűnelkövetés és az ítélet közötti időt.
Dr. Németh Miklós mérnök azt mondja, igenis meg kell védenie az embernek önmagát, a szeretteit, az értékeit.
– Én üdvözlöm a változást, s ha a bűnözők ennek hatására nem fogják vissza magukat, hanem még agresszívabbak lesznek, akkor ne lepődjenek meg, ha a védekezés is sokkal keményebb lesz – jelenti ki.
Góré Ferenc más véleményen van.
– Ha civilben vagyok, nem nagyon kötnek belém, de kidobóként és biztonsági őrként is volt részem támadásokban, adtam is, kaptam is. Épp ezért biztos vagyok benne, hogyha életbe lép az új szabályozás, a támadók minden korábbinál erőszakosabbak lesznek.
Nonn Zsuzsanna mástól tart:
– Az erőszak erőszakot szül, félek, hogy ez a változtatás az egész társadalmat még agresszívabbá teszi.
– Az erőszakos elkövetőket felajzhatja az új törvény, a többieket viszont megfékezheti – vélekedik Tarnóczy Szabolcs.
– Volt már részem támadásban, hárman estek nekem, a gázspray-nek köszönhetem, hogy megmenekültem, de ha lett volna nálam fegyver, könnyen lehet, hogy azt is használom. Szalacsi Sándort is megmenthette volna az új törvény. A videomegosztóknak köszönhetően hazánk egyik legismertebb figurájává vált Szalacsi Sándort túlzott önvédelemből elkövetett emberölés miatt küldték hűvösre 1989-ben.
Varga Attila üdvözli a várható változást, de örült volna, ha korábban életbe lép.
– Néhány éve belém kötöttek, a mobilomat és a pénzemet akarta egy alak, míg a társa kissé távolabbról a terepet figyelte. Aikidóztam, ahol megtanultam, hogy sose támadjak, viszont a lökdösődését követő első ütés után komolyan védekeztem. Az orrba vágott támadómnak az esés során elrepedt a csuklója. Bár elismerte a rablási kísérletet, amiért két év felfüggesztettet kapott, engem súlyos testi sértés miatt elmarasztalt a bíróság, és másfél évet kaptam felfüggesztve. A tervezett szabályozás alapján nem hurcoltak volna meg.
Hét év után szabadult a panziós
Hét év után szabadult ki a fekete sereg néven emlegetett bűnbanda egyik áldozata, akit hónapokon át zsaroltak, végül kiraboltak, mert nem fizetett védelmi pénzt. Szántai Attila egy bandatagot megölt, egy másikat életveszélyesen megsebesített önvédelmi fegyverével. A férfit több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt 13 év fegyházra ítélték, majd a perújítás során részben a jogos védelmi helyzet miatt felmentették.
Meglepő helyzeteket hoz az élet
Felháborodást vált majd ki, ha az új passzus miatt olyanok megúszhatják a felelősségre vonást, akik egy diszkóbeli lökdösődésre vagy közvetett fenyegetésre hivatkozva emberéletet oltanak ki – véli dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.
– Nem szabad a bíróság kezét megkötni esetek felsorolásával, és azt sugallni, hogy mérlegelés nélkül bármi megtehető a védekezésre hivatkozva. Az élet ennél sokkal változatosabb eseteket hozhat. A jogos védelem kiterjesztéséért lobbizók abból a feltevésből indulnak ki, hogy a megtámadott minden esetben védendő, és a támadó a gonosz. Mit mondanak majd, amikor a meggondolatlanul hőzöngő gyereket lelövik vagy leszúrják, mert támadásnak értékelik a viselkedését? Én meghagynám az egyedi bírói mérlegelés lehetőségét, ehhez jó útmutatást ad az eddigi bírói gyakorlat.
