Edward Makuka Nkoloso általános iskolai fizikatanár 1964-ben elhatározta, hogy fellövi az első afrikait az űrbe. Az űrhajósok hordókba bújva gurultak a hegyről, hogy szokják a súlytalanságot. A terv mégis kudarcba fulladt.
Nkoloso, látva az Egyesült Államok és az akkori Szovjetunió űrkutatásban elért sikereit, elindította a zambiai nemzeti űrprogramot. Célja az volt, hogy tizenkét asztronautát és tíz macskát küldjön a Marsra. Edward a fővárostól, Lusakától nem messze felállított egy gyakorlópályát is, ahol az önkéntesek overallokba öltözve, a brit hadseregtől kapott, használt sisakokban edzettek. Az asztronautajelöltek negyvengallonos tartályokba bújtak, majd legurultak benne a dimbes-dombos hegyoldalról. A fizikatanár ezzel a módszerrel próbálta szoktatni az űrhajósokat a súlytalansághoz. Nkoloso nyílt levelet is írt az UNESCO-nak, amiben hétmillió fontos támogatást kért, ám nem kapott. A zambiai űrprogramot végül maga az ötletgazda fújta le, mert az egyik önkéntes asztronauta, egy tizenhét éves lány teherbe esett. A történetre 2012-ben egy spanyol fotós is rátalált. Christina De Middel elutazott a helyszínre, és Afronauták címmel különleges képsorozatot készített. A művész ezzel szeretett volna emléket állítani Nkoloso erőfeszítéseinek.
