Alig száz órán belül 5 balatonnyi csapadék zúdult le ránk, egyelőre felbecsülhetetlen károkat okozva, és egyben bizonyítva: hiába a hatalmas tudományos fejlődés, hiába az elmúlt évszázadok feltornyosult tapasztalata: a természet dühöngő erőivel szemben még mindig tehetetlenek vagyunk.
A bibliai özönvíznek lehet valóságos alapja
A Biblia megszületése óta vita tárgya, hogy az abban leírt özönvíz vajon valóságosan a teljes világot elöntő áradást írhat-e le. Az 1980-as éveket követő tudományos kutatások új megvilágításba helyezték a témát, miszerint a történelmi korokat közvetlenül megelőző időszakban lehettek a teljes északi féltekét elborító, iszonyatos erejű árvizek.
Az úgynevezett paleo-klimatikai kutatások szerint úgy 100 ezer évvel ezelőtt lehetett az utolsó előtti gigantikus jégolvadás, amelyet özönvízszerű áradás követhetett. Ez azt jelenti, hogy a tengerek szintje akár 100-120 méterrel is megemelkedhetett. Ám százezer évvel ezelőtt elődeink még nem voltak képesek mítoszokat alkotni, pláne nem olyanokat, amelyek aztán a bibliai időkig is fennmaradtak volna.
A legutolsó heves olvadási periódus azonban a feltételezések szerint i.e. 8500 környékén lehetett, nem sokkal a földművelés és állattenyésztés elterjedése előtt. Ekkortájt a mait többszörösen meghaladó monszuntevékenység lehetett jellemző, miközben a mai sivatagok területén hatalmas méretű tavak terültek el. Ekkortájt tehát keletkezhettek akkora árvizek, amelyeket azelőtt nem látott még az egyre civilizáltabb emberiség, és ezeknek a pusztító áraknak a képe talán már megőrződhetett a kollektív emlékezetben.
Hogy az özönvizet valójában csak azok élték túl, akik helyet kaptak Noé bárkájában? Nos, a Biblia ezen részében bizonyára csak azok hisznek, akik szó szerint hisznek az Írásban.
A Biblia megszületése óta vita tárgya, hogy az abban leírt özönvíz vajon valóságosan a teljes világot elöntő áradást írhat-e le. Az 1980-as éveket követő tudományos kutatások új megvilágításba helyezték a témát, miszerint a történelmi korokat közvetlenül megelőző időszakban lehettek a teljes északi féltekét elborító, iszonyatos erejű árvizek.
Az úgynevezett paleo-klimatikai kutatások szerint úgy 100 ezer évvel ezelőtt lehetett az utolsó előtti gigantikus jégolvadás, amelyet özönvízszerű áradás követhetett. Ez azt jelenti, hogy a tengerek szintje akár 100-120 méterrel is megemelkedhetett. Ám százezer évvel ezelőtt elődeink még nem voltak képesek mítoszokat alkotni, pláne nem olyanokat, amelyek aztán a bibliai időkig is fennmaradtak volna.
A legutolsó heves olvadási periódus azonban a feltételezések szerint i.e. 8500 környékén lehetett, nem sokkal a földművelés és állattenyésztés elterjedése előtt. Ekkortájt a mait többszörösen meghaladó monszuntevékenység lehetett jellemző, miközben a mai sivatagok területén hatalmas méretű tavak terültek el. Ekkortájt tehát keletkezhettek akkora árvizek, amelyeket azelőtt nem látott még az egyre civilizáltabb emberiség, és ezeknek a pusztító áraknak a képe talán már megőrződhetett a kollektív emlékezetben.
Hogy az özönvizet valójában csak azok élték túl, akik helyet kaptak Noé bárkájában? Nos, a Biblia ezen részében bizonyára csak azok hisznek, akik szó szerint hisznek az Írásban.
Pest, 1838
Szeged, 1879
Európa, 2006
10 millió hajléktalan
Török Hanna
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
