A kisfiam születése óta elhanyagoltam magamat, nem foglalkoztam a testemmel, beleestem a szokásos hibába, ezt gondoltam: Végre anyuka lettem, már nem én vagyok a legfontosabb, hanem a kisfiam...! Nem tudatosult bennem, mit teszek, valami álomszerű állapotban ettem esténként carbonara-át, bolognait.... De eljött a nap, amikor „megvilágosodtam”, rájöttem, változtatnom kell! Ez május 31-én történt, amikor ikertestvérem, Anett 64 kiló volt, én viszont már 81 kg-t nyomtam... ajaj… ez hatalmas különbség, s az nem mentség, hogy testvérem nem szült! Belevágtam!