Mindenkivel előfordult már legalább egyszer az életében – kivéve természetesen Friderikusz Sándort és a csecsemőket –, hogy egy pillanatra kikapcsolt az agya, képtelen volt koncentrálni, és belesült abba, amit csinált. Ha ez ország-világ előtt esik meg, az olyan kínos, hogy egy nemzet kollektív emlékezete megőrzi, mint Király Linda belesülését a Himnuszba. Tapintatos ember igyekszik felejteni, de Fridiről még rosszakarói sem állíthatják, hogy tapintatos volna. Nem is ez a dolga.