Ha terepjáróval keresztül vág az ember egy százötven kilométer széles, krétafehér homokkal borított sivatagon, s végül megérkezik egy hamisítatlan német kisvárosba, amelynek főutcáján favázas házak aljában, tipikus bajor sörözőkben olthatja a szomját, ahol a pulttól az Atlanti óceánt bámulhatja – az utazó tudhatja, hogy Namíbiába érkezett. Hatalmas távolságok, kiáltó ellentmondások földje ez, mely egyszerre kínálja a hamisítatlan Afrikát, a kalandot, és az európai civilizáció vívmányait.