Zimány Linda: – Ha felkerülnék a szégyenlistára, az ciki lenne kicsit, de nem hiszem, hogy tudnék mit tenni. Azt hiszem, ha névvel és arccal közszemlére tesznek embereket, az sérti a személyiségi jogukat.
Dóra: - Magasabb pénzügyi határt kellene szabni, legalább 50-100 ezer forintot, mert kisebb botlásai mindenkinek vannak. Ennyi erővel az ország felét kitehetnék erre a szégyenlistára.
Ica: - Felháborító! Olyan érzés, mintha egy lapon említenék az adósokat a körözött top 100-as bűnözőkkel. Ország-világnak látnia kell, hogy egyszer nem tudtam befizetni egy büntetést?
Judit: - A szégyenlistát túlzásnak tartom, de úgysem törődik vele majd senki.
Robi: - Jogos a szégyenlista. Nem véletlenül kerülnének fel rá a delikvensek, hanem mert valamit elkövettek. De jogilag úgysem tudják kivitelezni.
Egy egri üzletvezető, Kovács Péter tavaly kitett egy szégyentáblát a kirakatába azok nevével, akik hétszáz forintnál nagyobb értéket loptak el a boltból. Azzal indokolta döntését, hogy a kis értéket eltulajdonító szarkákkal szemben tehetetlen a rendőrség. A szégyentáblát később el kellett távolítania, mert azt jogsértőnek találta a jegyző.
Külföldön is több példa van arra, hogy a bűnözők jogai elé helyezik a társadalom érdekét: Angliában például cilinderben követik az adósokat, és értesítik azt, akinek a szomszédjába börtönből szabadult ember költözik.
Japánban elterjedt módszer, hogy sárga táskás emberek követik azokat, akik tartoznak valakinek, így kellemetlenné teszik a mindennapjaikat. Nemrég egy magyar vállalkozás kezdett adósságbehajtásba a japán módszert követve: a cég sárga ruhás embereket küld a tartozó cégek épülete elé, és állítja: pár napon belül fizetnek.
Az európai pedofilok névsorának nyilvánosságra hozását pedig – az áldozatok védelme érdekében – egyenesen az Európai Unió igazságügy-miniszterei kezdeményezték, és azt II. Albert belga király is támogatja.
Gergály-Herczku