Óriási lehetőséget hagyott veszni a magyar női kézilabda-válogatott. Tóth Tímeáék ma bemasírozhattak volna a pekingi fináléba. Ehhez csak egy kicsit kellett volna pontosabban, bátrabban, lelkesebben játszani...
Toporzékolva...
– Semmi baj! – mondja Hajdu kapitány, amikor már elúszott a hajó. Tényleg? Engem szétvet a düh. Nem azért, mert lemaradtunk, hanem ahogyan lemaradtunk a döntőről. Remegő kézzel, hitehagyottan veszítettek a lányok. A szurkoló kiszolgáltatott: legfeljebb ordít és toporzékol bánatában. Egyebet nem tehet. De persze: semmi baj. Majd négy év múlva újra megpróbáljuk...
– Semmi baj! – mondja Hajdu kapitány, amikor már elúszott a hajó. Tényleg? Engem szétvet a düh. Nem azért, mert lemaradtunk, hanem ahogyan lemaradtunk a döntőről. Remegő kézzel, hitehagyottan veszítettek a lányok. A szurkoló kiszolgáltatott: legfeljebb ordít és toporzékol bánatában. Egyebet nem tehet. De persze: semmi baj. Majd négy év múlva újra megpróbáljuk...
S. T. R.
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
