Próbáljuk gyorsan elfelejteni, hogy nem túl régen mi még „Keleten” voltunk, és álmélkodva hallgattuk a hazatérő utazók beszámolóit, akik három évente, fejenként ötven dollár zsebpénzzel látogathattak Európa gazdagabbik felébe. Elfelejtettük az áruhiányt, a banánért való sorállást, és szeretnénk azt hinni, hogy az a Magyarország nincs többé.