Bicaj
A KRESZ egyértelmű: a bringásoknak le kell pattanniuk a nyeregből és áttolniuk a cangát a zebrán. Hiába hivatkoznak arra a biciklisek, hogy „nem egyértelmű” a szabály. Az. Tesztünk egyik kedvence az a kétkerekûs, aki tolja ugyan a drótszamarat, de pirosnál. A pesti közlekedésben több „front” is húzódik: gyalogosok, autósok, biciklisek, motorosok, tömegközlekedési eszközök és teherautók feszülnek egymásnak.
Nem figyelünk egymásra, idegesen rángatjuk a kormányt, szaladunk át a tilosban és a többi. A gyalogosoknak, a motorosoknak és a bicikliseknek viszont nemcsak valamiféle szabálykövetés miatt kellene betartaniuk a szabályokat, hanem mert őket nem védi a „kasztni”. Lehet tehát emberkedni, csak éppen nem érdemes – ugyanis ők fizetnek rá...
Haladjunk!
Az aszfalton fekszem, az aszfalton kelek. Mi üthetett el? Egy busz? Vagy félrekaptam a kormányt egy gyalogos miatt? Mindegy is. Remélem, a bringám menetképes. Csak azt akarjuk, amit a Földön minden, ami mozogni tud: haladni. Ahogy a busszal utazók sem szeretnek a megállóban várakozni, az autósok sem akarnak dugóban ücsörögni, addig mi, bringások sem vágyunk másra, mint A-ból B-be jutni, és igenis, mint mindenki, gyorsan.
Ostoba módon vagyunk beterelve autók, buszok, gyalogosok közé. Persze elítélem, elítéljük azokat az amatőröket, hobbikerekeseket, akik veszélyeztetik a járókelőket. De jobban elítélem azokat, akik íróasztal mellől terveztek semmire, senkinek sem jó bicikliutakat, egymásnak ugrasztva kerekeseket és talpasokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.