Ilyen nincs még egy a világon – Etiópia láthatatlan sziklakatedrálisai

Lalibela városa, más néven Új-Jeruzsálem (korábban Roha) Etiópia szívében található, Addisz-Abebától 642, Dessie-től 241 kilométerre. Etiópia szent városa 2500 méterrel emelkedik az etióp fennsík felett. Itt található a tizenegy monolitikus sziklába vájt templomcsoport, a világ legnagyobb, ember alkotta monolit templomai, amik az UNESCO Világörökség részét képezik.

Mind a tizenegy katedrális egyedülálló művészi alkotás, méretük, formájuk, sokszínűségük, merészségük és egyediségük tekintetében. A templomok építése Lalibela császár uralkodása idején, a 12-13. században kezdődött. Amikor a muszlim csapatok terjeszkedései lehetetlenné tették, hogy a hívek elzarándokolhassanak a szentföldre, Jeruzsálembe és Betlehembe, létre kellett hozniuk egy új vallási helyet. Etiópia lakosai hihetetlen erőfeszítéseket téve, vérrel és izzadtsággal sziklába vájták a hitüket, és nekik köszönhetően megszülettek ezek a világon egyedülálló építmények. Nem csak kifaragták a katedrálisokat, de meg is védték azokat, hiszen a gondosan álcázott tervezésnek köszönhetően évszázadokon keresztül rejtve maradtak a kíváncsi szemek és a betolakodók elől.

Ezt úgy érték el, hogy a kanyonok és hegyek között a talajba vájva, fentről lefelé haladva, a mennyezettől a talapzatig szó szerint kifaragták a katedrálisokat. Az egyenként 10-11 méter magas és 800 m² nagyságú templomokban ajtókat, ablakokat, különböző stílusú oszlopokat, padlózatot, tetőket alakítottak ki. Ezt a monumentális építkezést vízelvezető árkokkal, átjárókkal, katakombákkal toldották meg.

Ma sem értik, hogyan épültek

Még mindig sok a rejtély az építésük körül, mely számos olyan fontos kérdést vet fel, mint például hogyan készülhettek ilyen építmények a kornak megfelelő, egyszerű eszközökkel? Hová tették azt az óriási mennyiségű követ, földet, amit a templomépületekből és a körülöttük lévő árkokból kiástak? Hogyan szállították el ezeket? Ilyen, és még sok hasonló kérdésekre a kutatók, régészek és történészek a mai napig nem ismerik a pontos válaszokat.

A legendák szerint a katedrálisok 24 év alatt készültek el, azonban a régészek ezt lehetetlennek tartják. Még ma is figyelemre méltó teljesítmény lenne ennyi év alatt, egy ilyen monumentális építkezésnek a végére érni. Még akkor is, ha a mai modern eszközöket bevetve, gyémántvágó gépekkel, szénacél késekkel indulnának a sziklák kivájásának. Ezt figyelembe véve valószínűleg mintegy 100 évig tartottak az embert próbáló munkálatok.

A túlnyomórészt vörös bazaltlávából egyben kifaragott templomok ma is eredeti céljukat szolgálják. A helyiek a falai között imádkoznak, és miután a 16. században híre kelt a nagyvilágban, leginkább ortodox zarándokok látogatják. A templomoknak két fő csoportja van. Az északi részen található többek között a Bet Medhane Alem (A világ megváltóháza), amelyben a Lalibela-kereszt van elrejtve, és öt folyosójával mind közül a legnagyobb. A Bet Maryam (Mária Ház), feltételezhetőleg a legrégebbi és a legkedveltebb is.

Nemcsak Lalibela papjai, hanem a zarándokok számára is fontos hely, ezért ünnepnapokon a látogatók szinte elözönlik a templomkertet is. A Bet Golgothaba Lalibela császár sírját helyezték, de itt találhatók Ádám sírjának és a Betlehemi jászolnak a másolatai is. A keleti csoport tagjai között van az egykori főkápolna, a Bet Amanuel. A Bet Mercorios és a Bet Gabriel Rufael királyi rezidenciák lehettek. A Bet Giyorgis (Szent György-ház) elkülönül a többiektől, de egy árokrendszerrel kapcsolódik. Ez a templom maradt fenn a legjobb állapotban mind közül.

Az angyalok is besegítettek

Gebre Meszkel Lalibela (Szent Lalibela) Etiópia császára, a Zagve-dinasztia tagja volt, uralkodását 1189 és 1229 közé teszik a történészek. A legenda szerint Lalibela egy nap boldogan feküdt a bölcsőjében, amikor az édesanyja észrevette, hogy méhek veszik körül a fiát. Mivel az etióp kultúrában fontos szerepet tulajdonítanak az állatoknak, az anyja így kiáltott fel: „a méhek tudják, hogy ez a gyermek uralkodó lesz". Így is nevezte el a fiát, Lalibelának, akinek neve ezt jelenti. Amikor Lalibela idősebb testvére, Harbay, a trónörökös ezt meghallotta, őrült féltékenységet érzett és aggódott, hogy elveszíti a trónját. Gyorsan meg akart szabadulni a riválisától, ezért mérget adott neki. Az eszméletvesztés három napja alatt Lalibelát angyalok szállították a mennybe, ahol Isten elrendelte, hogy térjen vissza Rohaba és építsen templomokat az ő tiszteletére.

A fiatal császár mindent elrendezett, összehozta a kőműveseket, ácsokat, megvásárolta az építéséhez szükséges földterületet és eszközöket. A legenda és a helyiek hite szerint az egyházakat azért tudták sziklába vájni, mert a férfiak és angyalok megszakítás nélkül együtt dolgoztak. A férfiak a nap folyamán, az angyalok éjszaka végezték a munkájukat.

Meg kell védeni a pusztulástól

Lalibela szent helyéért és állapotának megőrzéséért az egyház és az állam közösen felelős a kezdetektől fogva. Nehéz helyzetben vannak, hiszen a vízelvezető árkok évszázadokon át földdel töltődtek fel, gyakran kisebb földmozgások szakítottak be egy-egy árkot. A víz is súlyos pusztításokat végzett, így a sziklatemplomok egy-egy része kritikus állapotban van. A katedrálisok belsejében található festmények súlyosan megrongálódtak. A szobrok és a domborművek - például a Bet Maryiam bejáratánál - annyira megsérültek, hogy alig felismerhetők. A Bet Amanuel katedrális állapota oly mértékben leromlott, hogy akár az összeomlás veszélye is fennállhat, de már keresik a megoldást a megmentésére.

Egyéb fenyegetést jelentenek a katedrálisok közelében zajló új köz- és magánépítkezések. Ennek a páratlan kulturális örökségnek a megőrzése érdekében és az idegenforgalom fejlesztéséért az EU is több támogatást nyújt Etiópiában. A finanszírozott projektek elsődleges célja, hogy megakadályozzák a helyszín erózióját és fejlesszék a környék turisztikai infrastruktúráját. Ilyen segítségre nagy szükség van, hiszen Lalibela kivételes hely, nem csupán tizenegy sziklatemploma, hanem a közelben található hagyományos, köralapú, kétszintes falusi házai miatt is, amiket Turulnak neveznek.

A vörös kőből készült nádtetős építmények belső lépcsőházaikkal szintén egyedülállóak a világon. Aki itt megfordul, végérvényesen meggyőződhet Etiópia középkori fejlett civilizációjáról és arról is, milyen csodák megalkotására és zsenialitásra képes az emberiség.