Új mérges pókfaj jelent meg Magyarországon – Már a kertkapun dörömböl a veszély?

Csak idő kérdése volt, mikor jelennek meg hazánkban is azok a délvidéki, melegkedvelő fajok, amelyek korábban legfeljebb egy-egy véletlen behurcolással kerültek otthonainkba. A hír most hivatalossá vált: Magyarországon megjelent egy új, mérges pókfaj, a sárga dajkapók, amely nemcsak természetes élőhelyeken, de lakókörnyezetünkben is egyre gyakoribb. S bár a legtöbb ember fejében a „mérges pók” fogalma valamiféle hollywoodi horrorral társul, a valóság kevésbé látványos – de annál kellemetlenebb lehet.

Ezek az új mérges pókfajok Magyarországon

Egy feltűnő jelenség: a sárga dajkapók

A sárga dajkapók (Cheiracanthium sp.) eredetileg mediterrán térségből származik, és meleg, száraz környezetet kedvel. Ez az alkalmazkodóképesség tette lehetővé, hogy az elmúlt évek hőhullámai és enyhe telei során megvesse mind a nyolc lábát a Kárpát-medencében. Kezdetben csak elvétve bukkant fel a Dél-Dunántúlon, mostanra azonban Budapest környékén, sőt vidéki kertvárosokban is rendszeres vendég lett – ha nem is szívesen látott.

A pók mérete nem túl nagy: testhossza körülbelül egy centiméter, viszont hosszú, sárgás-zöldes lábai és sötét rágói miatt kifejezetten feltűnő jelenség. Amitől viszont valóban félni lehet, az a harapása: csípése mérgező, és bár életveszélyt nem okoz, az érzékenyebbeknél napokig tartó fájdalmat, zsibbadást, izomgyengeséget és átmeneti bénulást is előidézhet. Az utóbbi hónapokban több olyan esetről is beszámoltak, ahol a csípést követően láz, hányinger és erős gyulladásos tünetek jelentkeztek – különösen akkor, ha a pók zárt cipőben, ruha alatt, vagy alvás közben harapott.

Nagyobb "testvére": a mérges dajkapók

A sárga dajkapók azonban nem egyedül érkezett. Hazánkban már korábban is éltek rokon fajok, például a szintén mérgező, de kevésbé ismert mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium), amely a füves területeket, bokros mezőket kedveli. Ez a faj hasonlóan fájdalmas csípéssel rendelkezik, de ritkábban kerül ember közelébe – legalábbis eddig. A klímaváltozás és az élőhelyek változása miatt azonban egyre gyakrabban húzódik be emberlakta területekre, ráadásul a nagyobb példányok akár 1,5–2 centiméteres testhosszt is elérhetnek, így jóval ijesztőbb látványt nyújtanak.

Egy igazán ördögi: a pokoli cselőpók

Ami igazán meglepő, hogy a pókok veszélyes palettájához most egy újabb különc is csatlakozott: a pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa), amely korábban csak az Alföld szikes pusztáin élt, mostanra viszont eljutott kertvárosi udvarokba, elhagyott pincékbe és padlásokra is. Ez a faj valódi lesipók: földbe vájt járatokban él, és onnan ront rá prédájára. A pokoli cselőpók megjelenése már önmagában elég ijesztő: nagy, akár 3 centiméteres testével, szőrös lábaival és vadászó viselkedésével sokakban vált ki félelmet. Csípése éles fájdalmat okoz, amelyet a beszámolók szerint leginkább egy méhcsípéshez lehet hasonlítani. Bár emberre ritkán veszélyes, kisgyermekeknél vagy szívbetegeknél elővigyázatosságot igényel. Fontos tudni: védett fajnak számít, így pusztítása törvénybe ütközik.

A dajkapókok és a cselőpókok közös tulajdonsága, hogy nem keresik az ember társaságát – de ha fenyegetve érzik magukat, harapnak. Éppen ezért a szakértők szerint nem a hisztérikus irtás, hanem a megelőzés és tudatosság a kulcs. A kertben végzett munkánál kesztyű, a cipők, pokrócok, kerti bútorok átvizsgálása, és a háztartási rendrakás sokat segíthet abban, hogy elkerüljük a kellemetlen találkozásokat.

A természet nem háborút akar – csak helyet magának. A kérdés most az, hogy mi, emberek hogyan tanulunk meg osztozni ezen az egyre sűrűbbé váló téren. A mérges pókfajok, mint a sárga és a mérges dajkapók, valamint a pokoli cselőpók is jelzik: a változás itt van, és ha nem is mindig kívánatos, érdemes figyelni rájuk. 

Ezek a cikk is érdekelhetnek: