Kevésbé ismert, mint Beowulf, Gilgames vagy Arthur király legendája, a Wade éneke azonban évszázadokkal ezelőtt hasonló népszerűségnek örvendett Angliában. Az eposz annyira közismert volt, hogy Geoffrey Chaucer is kétszer hivatkozik rá műveiben. Mára viszont szinte teljesen feledésbe merült – részben egy középkori másoló hibája miatt, amely évszázadokra megzavarta a kutatókat.

A Wade éneke a 12. században született, hőse pedig – a korábbi feltételezések szerint – természetfeletti lényekkel harcolt. Egyetlen fennmaradt részlete egy 13. századi latin nyelvű prédikációban olvasható, amely egy töredéket idéz az eposzból közép angol nyelven. A benne szereplő „ylues” szót évszázadokon át „tündéreknek” fordították, így úgy vélték, a történet varázslatos lényekkel van tele.

A Cambridge-i Egyetem kutatói azonban most teljesen új értelmezést javasoltak. Szerintük egy másolási hiba miatt olvassák évszázadok óta félre a szöveget: az eredeti szóban egy „w” betűt „y”-ként írtak le – vagyis a „tündérek” valójában „farkasok”. A kifejezés nem természetfeletti lényeket, hanem veszélyes embereket jelölt allegorikusan. Egy másik szó, amelyet eddig „szellemeknek” fordítottak, szintén félreértelmezett volt – valójában „tengeri kígyókat” jelent.

- Ez az új olvasat alapjaiban változtatja meg Wade legendáját. Már nem egy szörnyvadász hősről van szó, akárcsak Beowulf esetében, hanem egy olyan figuráról, aki a lovagregények világába illik, hasonlóan Sir Lancelothoz vagy Gawainhoz – mondta Dr. Seb Falk, a tanulmány egyik szerzője, a tudománytörténet kutatója és a Cambridge-i Girton College munkatársa.

Chaucer és a lovagi hős

A kutatás nemcsak Wade személyének értelmezését alakítja át, hanem segít tisztázni Chaucer utalásait is. A középkori szerző többször is megemlíti a Wade énekét olyan udvari, romantikus környezetben, amelyekbe egy sötét korszakbeli harcos – mint Beowulf – nem illett volna. Az új értelmezés szerint azonban Wade egy udvari hős volt, így ezek a hivatkozások logikusabbá válnak. A kutatást vezető másik szerző, Dr. James Wade szerint – aki maga is Girton College-i irodalomtörténész – a prédikáció teljes szövegének elemzése kulcsfontosságú volt. A latin szónoklat ugyanis az alázat témájáról szólt, és arra figyelmeztetett, hogy némely emberek „farkasok”, például hatalommániás zsarnokok, akik minden eszközt bevetnek céljaik elérésére.

A töredék korábbi értelmezése így hangzott - Némelyek tündérek, némelyek viperák, mások vízi szellemek: nincs férfi, csak Hildebrand (Wade apja).

Az új fordítás szerint viszont: Némelyek farkasok, némelyek kígyók, mások tengeri kígyók, akik a víz közelében élnek. Nincs más férfi, csak Hildebrand.

Ez az új olvasat sokkal jobban illeszkedik a prédikáció erkölcsi mondanivalójához, és új fényt vet az eposz műfajára is.

- Rájöttünk, hogy ha a töredéket a prédikáció kontextusában értelmezzük, akkor nemcsak a Wade-legendát értelmezhetjük újra, hanem azt is, hogyan formálódnak a történetek vallási és kulturális környezetben – mondta Dr. Wade.

Középkori mémek és kulturális utalások

Dr. Stephanie Trigg, a Melbourne-i Egyetem professzora, aki nem vett részt a kutatásban, rámutatott: a kéziratok értelmezése sosem precíz tudomány, különösen olyan nyelveknél, ahol nem volt egységes helyesírási rendszer. Trigg szerint ritkaságszámba megy, hogy egy prédikáció ilyen nyíltan utaljon korabeli populáris irodalomra – ez pedig megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a középkori vallásosság és a világi kultúra élesen elvált volna egymástól.

Dr. Falk szerint a prédikátor valószínűleg úgy hivatkozott Wade történetére, mint ahogyan ma egy mémre szokás – feltételezte, hogy hallgatósága azonnal felismeri az utalást. - Ez a mélyebb kulturális kapcsolat kivételes lehetőséget ad számunkra, hogy megértsük, milyen rezonanciái voltak ezeknek az epikus történeteknek a középkori társadalomban.

Fantasztikus elemek mégis jelen lehettek

Az új értelmezés nem zárja ki teljesen a fantasztikumot Wade történetéből. Bár más eredeti szövegrészletek nem maradtak fenn, évszázadokon átívelő irodalmi utalások számos izgalmas részletet tárnak fel. - Egy másik történet szerint Wade sárkányt öl. Egy 16. századi feljegyzés szerint – amely Yorkshire-ben keletkezett – Wade óriási termetű volt. Egyes legendák szerint apja óriás, anyja pedig sellő – mondta Falk.

Dr. Trigg hozzátette: a lovagregények világában teljesen megszokott volt a természetfeletti és a mitikus elemek jelenléte. A műfaji határok nem voltak szigorúan meghúzva, így Wade története egyszerre lehetett hősi és fantasztikus. Ez az új megközelítés végre választ adhat arra, miért is utalt Chaucer többször is Wade-re udvari, romantikus jelenetekben – például a Merchant’s Tale-ben és a Troilus and Criseyde-ben.
- Ha Chaucer egy Beowulf-féle harcosra gondolt volna ezekben a jelenetekben, az furcsa és zavaró lett volna. Az viszont, hogy egy lovagi hősre utalt, már sokkal jobban illik a szövegkörnyezetbe – magyarázta Falk.

Egy elfeledett legenda nyomában

A Wade éneke ma már szinte teljesen eltűnt, de a prédikációban és Chaucer műveiben való megjelenése arra utal, hogy egykor a középkori Anglia egyik legismertebb története lehetett – még úgy is, hogy soha nem maradt fenn belőle teljes, írott változat. Ahogy népszerűsége csökkent, úgy tűntek el fokozatosan a részletek is. - A 18. századra már nem volt ismert teljes szöveg, és senki sem tudta pontosan, miről szólt a történet – mondta Dr. Wade. - De talán épp ez adja a varázsát: hogy valami, amit egykor mindenki ismert, ma teljesen elveszett.

Egy középkori írnok hibája évszázadokra összezavarta a történészeket – most végre megfejtették a rejtélyt