Párra találnak farsangkor a magányosok

A farsang, illetve az év eleji mulatságok a tél és a tavasz küzdelmére vezethetők vissza: az ünnep negyven napjának középpontjában az előbbi búcsúztatása, illetve utóbbi köszöntése, csalogatása áll.

Magától értetődő ugyanakkor, hogy ezeken a vigasságokon a magányos ifjak – no és persze a kevésbé ifjak is – sokkal könnyebben párra találhatnak, mint az év „csöndesebb” időszakában.

– A farsangi bulik, partik időszaka már önmagában remek alkalom arra, hogy az általában emelkedettebb, kevésbé viccelődő karácsonyi ünnepek után egy kicsit lazítsunk, közösségben legyünk – mondta a Borsnak Csehák Hajnalka pszichoanalitikus.

A párkapcsolati kérdésekkel, problémákkal is foglalkozó szakember hangsúlyozta: az, hogy álarcot öltünk, lehetőséget ad arra, hogy játékosan kipróbálhassuk magunkat vágyott szerepeinkben.

– Kitűnő ugyanakkor arra is – tette hozzá –, hogy gyermeki módon, igazán felszabadultan tudjunk örülni a mókának, a zenének, az életnek. Ilyenkor ugyanis a maskaránkhoz kapcsolnak minket, nem a személyiségünkhöz. Azaz a „királylány” lehet szemérmesebb, még inkább romantikára vágyakozó, míg a „kalózkapitány” még dögösebb, rámenősebb. Ez már önmagában segít abban, hogy megnyíljunk, sokkal bátrabban, oldottabban ismerkedjünk. Éppen ezért állíthatom: sokkal nagyobb eséllyel találják meg ilyenkor – akár egy életre – a társukat a magányos emberek. Természetesen sokan nem akarják kivenni a részüket a mulatságból – mindannyian ismerünk a baráti társaságunkban olyanokat, akiket inkább megvisel mások öröme, semmint „átragadna” rájuk. Ők vélhetőleg akkor tudnak továbblépni, ha először is képesek lesznek a saját árnyékukat elhagyni. Ám azokat, akiken azt látjuk, hogy megéri őket elhívni, mert jó eséllyel feloldódnak a társaságban, akár szelíd erőszakkal is érdemes elcsalni egy olyan partira, ahol várhatóan sok független bulizó lesz.