Miért élnek sokáig a tudósok? A kérdést szinte évente felteszik, és próbálják megfejteni, holott a válasz egyszerű: ahhoz, hogy „jól működjenek”, a testükre is oda kell figyelniük.
Tény és való, hogy a tudományos világban a kilencvenévesek száma nem kicsi. Az persze, hogy rengeteg orvos, biológus és kémikus szép kort ér meg, valahol érthető, hisz ők a „szakmájuknál” fogva is tisztában vannak azzal, hogy miként kell karban tartani a testet.
Csakhogy ilyen tekintetben a tudomány más területeinek jelesei sem panaszkodhatnak. Hosszú életük oka azonban nagy valószínűséggel nem véletlen. Elvégre azok, akik elmerülnek a természettudományokban, nem csak azért figyelik saját testük működését jobban, mert ezzel tesznek többet a betegségek megelőzéséért, hanem azért is, mert pontosan tudják: ép testben ép a lélek is.
C-vitaminos csoda
Albert Einsteinről közismert volt, hogy a legizgalmasabb munka közben is gyakran ugrott fel, és indult el hosszú sétákra. Bevallása szerint az agyát tartotta így karban. Igaz, a hosszú életre nem ő a legjobb példa, hisz „alig” 76 volt, amikor meghalt. Ez sok más tudóstársához képest tényleg kevés. Szent-Györgyi Albert, a C-, illetve P-vitamin felfedezője például a 93-at töltötte be halálakor. Hosszú életének titkát alighanem mértékletességének is betudhatjuk, de azok sem tévednek, akik saját tanulmányának tulajdonítják, mivel közismert volt, hogy az immunerősítő C-vitamint nem csak feltalálta, hanem szedte is. A világhírű magyar tudós napi 1000 milligrammot fogyasztott belőle.
A német származású Linus Pauling amerikai tudós is a C-vitaminra esküdött. A kémiai Nobel-díját is egy ilyen értekezésért kapta: elhíresült elméletének lényege, hogy minden betegség a szervezet vitamin- és ásványianyag-hiányára vezethető vissza. Ő maga napi körülbelül 1800 milligramm C-vitamint szedett. Talán nem véletlen: megélte a 93. születésnapját.
Olasz zsenimatuzsálem
Einsteinnél öt évvel korábban született, de tizeneggyel később hunyt el Joseph Erlanger (92) amerikai fiziológus, aki 1944-ben kapott orvosi Nobel-díjat az idegrostok különböző fajtáinak felfedezéséért. Ő szinte halála napjáig mozgásban volt. Mint mesélte, hetvenéves koráig naponta több kilométert futott és úszott, később pedig hosszú, hosszú napi sétákon születtek a legnagyszerűbb gondolatai.
Százhárom éve született Rita Levi-Montalcini olasz neurológus, a legidősebb ma élő Nobel-díjas tudós. Hogy szép korát minek köszönheti, azt maga sem tudja, hisz többször is elmondta, azon túl, hogy szakterületén rengeteget dolgozott, sokat nem tett azért, hogy egészséges legyen. Például harminc évvel ezelőtt még dohányzott is!
Szász figyelt magára
Kilencvenévesen hunyt el tavaly Rosalyn Sussman Yalow Nobel-díjas amerikai fizikus, a második nő, aki fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott. Egyik utolsó interjújában beszélt először a koráról. „A mértékletesség nemcsak azt jelenti, hogy mindent csak bizonyos határig teszünk, hanem azt is, hogy egyes, nyilvánvalóan káros dologban egyáltalán nem veszünk részt” – vallotta.
Bő hónapja, 92 évesen hunyt el New Yorkban Szász Tamás István pszichiáter, akadémikus. Nézeteinek alapját képezi a gondolat, miszerint mindenkinek megvan a joga saját testének, pszichéjének birtoklására, a kényszermentes létre. Hosszú életének titka talán ezekben, a gyógyításban is alkalmazott elképzeléseiben keresendő.
