Mutatjuk, mi lett a hónap filmje a Bors szerint!

A filmtörténelem szakirodalma úgy tartja, hogy A cápa volt az első igazi nyári blockbuster – Steven Spielberg mostoha körülmények között született szörnyfilmjét még kényszerűségből mutatták be a legmelegebb évszakban, ami egészen addig holtidőnek számított mozizás szempontjából. A cápa azonban akkora siker lett, hogy nyáron is tömegével ültek be rá a nézők, ahogy később az 1978-as Richard Donner-féle Supermanre is, és azóta külön kategóriának számítanak azok a kiemelt bemutatók és nagy szuperprodukciók, amelyekkel ugyanezt próbálják meg elérni a hollywoodi stúdiók.

Superman visszatért

Márpedig szuperprodukciók alatt az utóbbi években rendszerint szuperhősös produkciót értenek Hollywoodban, hiszen a képregényfilmek hulláma már lassan két évtizede tarolja le a bevételi toplistákat. A sokáig piacvezető Marvel mozis univerzuma azonban a kifáradás jeleit mutatja kreatív és bevételi szempontból is, így esély kínálkozott az eddigi örök második DC számára. Ők pedig ezt az esélyt egyetlen ember, James Gunn kezébe adták, aki kreatív főproducerként vette át az összes DC-film feletti irányítást. Egyben vállalta, hogy a saját bőrét is az első vonalban viszi vásárra, és maga rendezi meg az új korszak első mozifilmjét a DC ikonikus képregényhőse, Superman főszereplésével.

Új korszakhoz új Supermant is dukált, így hát James Gunn lecserélte a korábban a figurát közmegelégedésre alakító Henry Cavillt. Bármennyire is kockázatos húzásnak tűnhetett megválni a közönségkedvenc sztártól, alkotói szempontból mindenképpen szükséges lépést jelentett, és maximálisan be is vált. A Henry Cavill-féle Superman (Gunn elődje, Zack Snyder koncepciója alapján) ugyanis egészen más stílust, más hangnemet, más célokat képviselt, így rendkívül furán vette volna ki magát egy Gunn-féle világban forgolódva. És hogy milyen ez a Gunn-féle világ? Amilyet tőle megszokhattunk (A galaxis őrzői-filmekben vagy a The Suicide Squad – Az öngyilkos osztagban), és amilyet ő nagyon professzionálisan, de közben egyedi módon tud szállítani: rendkívül színes, látványos, humoros, szerethető, és legfőképpen elejétől a végéig roppant szórakoztató. Ilyen lett az új Superman is David Corenswet személyében.

Az efféle újraindításkor el szokták követni azt a tipikus hibát is az alkotók, hogy mindent újrakezdenek, és Ádámtól-Évától mesélik el a hőseik eredettörténetét, aminek főbb pontjaival úgyis tisztában van már szinte minden (szuperhős)filmrajongó. Gunn ezzel szemben rögtön belecsap a lecsóba, és néhány bevezető felirattal frappánsan letudja a kötelezőket, hogy aztán elmerülhessen abban, amit igazán akarnak látni a nézők: az ereje teljében lévő, de igazi kihívásokkal most először szembesülő szuperhős kalandjainak minél ötletesebb bemutatásában. A világot (hősével ellentétben) nem váltja meg vele, az új Superman-film cselekményének elemei szinte mind ismerősek is lehetnek már innen-onnan, de egy nagy nyári blockbustertől nem a rendkívüli eredetiséget és a művészi finomságokat várjuk. Hanem azt a bizonyos felhőtlen szórakozást, amihez jól jön látvány, humor és legfőképp szerethetőség.