Megnéztük az új Fantasztikus Négyest: Pedro Pascalék megtörték a húszéves átkot! – Kritika

Nem lehet azt mondani, hogy sokan lennénk Mark Shakman helyében. A legújabb Fantasztikus Négyes-feldolgozást dirigáló szakember vállára ugyanis méretes nyomás helyezkedett. Egyrészt ki kellett köszörülnie a szuperhősbrigád nevén esett csorbát, amiért az eddigi adaptációk a felelősek, másrészről pedig el kellett indítania Marvel-moziverzum hatodik, Robert Downey Jr. Dr Doomja köré épülő fejezetét. Lássuk, mit is tartogat számunkra A Fantasztikus 4-es: Első lépések! Vajon képes volt felnőni a feladathoz, vagy a Marvel ráncfelvarráson átesett vonósnégyese már a küszöbben felbukik?

Ez nem előzménytörténet

Ugyan a film alcíme Első lépések, de előzménysztorira itt senki ne számítson, azt már megkapta a közönség 20 és 10 évvel ezelőtt is, így a Marvel nem esik bele újra ebbe a hibába. Ezúttal egy pár perces híradóblokk keretein belül ismerhetjük meg most a már többször megénekelt históriát, hogy hogyan is vált fantasztikussá a négyes. Már négy évvel a kvartett űrbalesete után vesszük fel a fonalat, és a fantasztikus szerelmespár, azaz Reed Richards és Sue Storm babavárásába csöppenünk bele. Főszereplőink öröme viszont nem teljes, miután az foglalkoztatja őket leginkább, hogy vajon az őket szuperhőssé változtató sugárzás milyen hatással lesz a gyermekükre. Ám az aggodalmukat egy még nagyobb gubanc szakítja félbe, mikor megjelenik az Ezüst Utazó, aki Galactus hírnökeként figyelmezteti a Föld lakóit, hogy a napjaik meg vannak számlálva. Fantasztikus főhőseink fel is kerekednek, hogy tárgyaljanak az intergalaktikus bolygófalóval, azonban a sisakos óriás olyan árat kér a csapattól a planéta biztonságáért cserébe, amire képtelenek rábólintani.

Fantasztikus Négyes: Egy család a sok közül

A Marvel az új fejezetének ajtaját egy, a stúdió produktumaiban ritkán látott, csontig hatoló morális kérdéssel rúgja be tehát: Mit vagy hajlandó feláldozni a világ megmentéséért? Ehhez társul a már előzetesben is látott, A Jetson családot idéző, retrofuturisztikus hangulat, ami remekül áll a képregényhasábokon a 60-as években debütáló csapatnak. Ha pedig már a látvány szóba került, senkinek se jusson eszébe, hogy ezt a filmet majd csak akkor nézi meg, mikor pár hónap múlva felkerül a Disney+-filmek és sorozatok listájára. Sok szempontból érheti szó a ház elejét a projekt kapcsán, de a fényképezés olyannyira nem tartozik ezek közé, hogy egy-két képkocka láttán még a Csillagok között rendezője, Christopher Nolan is csak elégedetten csettintene egyet. A film tehát több mint jól indít, a baj csak akkor kezdődik, mikor a cselekmény legfontosabb kérdését, egy izzadságszagú, pátoszosan eltúlzott monológgal oldja meg a szkript, onnan pedig szabályos mélyrepülés veszi kezdetét. Ezt pedig még az A-listás sztárszínészek alakításai sem tudják megállítani, pedig Pedro Pascal hozza a tőle megszokott minimumot, Vanessa Kirby igazi anyatigrisként villogtatja meg a foga fehérjét, de a Stranger Things-ből ismert Joseph Quinn is meglepően jól működik a kissé újragondolt Johnny Stormként, az Emmy-n taroló A mackó Ebon Moss-Bachrach-ja pedig még a számítógépes kőjelmez alól is képes kikacsintani. A színészeken nem múlott semmi, igaz, a Marvel első családjaként emlegetett hősök sokszínűsége igazi aranybánya azonosulhatóság szempontjából.

Hiszen kikből is áll a Fantasztikus Négyes? Van egy gumiember módjára minden területen maximálisan teljesíteni akaró családapa, a társadalom szeme előtt sokszor sajnos láthatatlanná váló, de a família egyben tartásában megkérdőjelezhetetlenül fontos szerepet vállaló édesanya. No, meg persze ott van a száz fokon égő, lázadószellemű tinédzser, valamint a magányos, meg nem értett és kirekesztett kőszikla is. Őszintén szólva, egyikükkel sem túlzottan nehéz rezonálni. A sztárkvartett tagjainak félig-meddig sikerült is megmutatni a vásznon, hogy figurájuk mennyire is azonosulható, de egyáltalán nem maxolták ki az ebben rejlő lehetőségeket.

Fantáziátlan, lefejezett végkifejlet

Mindenkiből csak egy kis szeletet kaptunk ízelítő gyanánt a mozi első felében, hogy aztán a rohanó cselekménysorozattal haladva minden jellemfejlődés vagy sorstragédia a parkolópályára szoruljon, hiszen gyorsan haza kell vágni a csúf és hatalmas ellenfelet, hogy aztán jöhessen a következő. Ám nemcsak a főhőseink, hanem az Ezüst Utazó és Galactus háttérsztorijaiból is csak éppen csepegtetve csurran némi mennyiség a nézők szomjazó szájába. A teljesen kivágott John Malkovich-ról pedig ne is beszéljünk, akinek Vörös Szelleme teljes egészében a vágóasztalon végezte. A Marveltől nem túl megszokott módon túlzottan is rövidre csonkított végeredményből pont az a félórányi játékidő hiányzik, ami elegendő lett volna a produkción tátongó hézagok befoltozására.

Végszó

A Fantasztikus 4-es: Első lépések bár rendkívül ígéretesen indít, a film derekától elkapja a szuperhősfilmek betegségét, és csapongva, minden addigi szálat lecsípve átcsap egy ezerszer látott akciómoziba. A főgonosszal vívott harcról pedig nem az epikus szó jut először eszünkbe, hanem a Scooby-Doo-sorozatok valamelyikének egyik epizódja, ahol a rosszfiút egy mesterien félresikerülő csapdával akarják tőrbe csalni hőseink. Matt Shakman alkotása persze még hibái ellenére is az utóbbi évek egyik legjobb Marvel-mozija, és a valaha készült legjobb Fantasztikus Négyes-adaptációnak mondható, így az átok végre lekerült gárdáról, és igen, ezúttal is érdemes a teremben maradni a stáblista alatt is. Egy szerethető, de mégis több sebből vérző antrét láthattunk Kevin Feige-éktől, ami keserű utóíze ellenére is meghozza majd a fanok étvágyát a következő fogáshoz.

10/7