Nem kertelt Liu Shaolin Sándor, ezt mondta az elvett aranyról

Liu Shaolin Sándor hétfői 1000 méteres fináléjának köszönhetően az elmúlt napokban az is a téli olimpiáról beszél, aki egyébként szökőévente sem követi a sporteseményeket. Egy emberként döbbent le az egész ország, amikor a gyorskorcsolyázó első lett, pillanatokkal később azonban elvették az aranyérmét. Azóta Liu túl van egy 1500 éteres futamon is, ahol ugyan csak a hatodik helyen végzett, mégis büszke lehet, hiszen az elődöntőbe olimpiai csúccsal jutott be.

Az olimpikon a Nemzeti Sportnak adott interjút a történtekről, melyben elárulta: szó szerint a mennyből a pokolba jutott abban a bizonyos futamban, hiszen a sárga lapnak köszönhetően az első helyről azonnal leghátulra került. Azt gondolhatnánk: élete legnehezebb pillanatai voltak ezek – de szerinte ez tévedés.

Azon gondolkodtam, volt-e már nehezebb pillanat az életemben, mint amikor kiderült, hogy elvették tőlem az aranyérmet, aztán rájöttem, hogy a reggeli felkeléskor mindennap sokkal nehezebb pillanatokat élek meg, mint két nappal ezelőtt – magyarázta Liu Shaolin Sándor, hozzátéve:

– Sokat gondolkodtam az eseten és arra jöttem rá, hogy zseni vagyok: ideálltam és megcsináltam. Szerdán pedig nem az volt a lényeg, hogy nyerek-e vagy sem, hiszen tudtam, hogy nem a legerősebb számom az ezerötszáz méter. Óriási dolog, hogy eljutottam a döntőig, hogy a nap folyamán olimpiai csúcsot futottam.

Az olimpikon a bíró döntéséről is beszélt. 

– Azt azért nem lehetett nem észrevenni, hogy a főbíró ezúttal (szerdán, az 1500 méteres futamon - a szerk.) visszafogottabb volt, szinte semmilyen döntést nem hozott a nap folyamán. Amikor szerdán az elődöntőben nekimentem a kanadai fiúnak, az éppen olyan volt, mint az ezer méteres döntőben vitatott egyik eset, de egyáltalán nem izgultam emiatt, mert tudtam, hogy ezúttal nem zár ki a bíró – nem is zárt.

És hogy jogosnak érzi-e a büntetést? Egyértelműen nem.

– Egy ideig gondolkodtam rajta, visszanézzem-e már aznap a futamot, aztán megtettem: továbbra sem gondolom, hogy hibáztam. Az lenne ennek a sportnak az egyik szépsége, hogy a versenyzők között van némi kontakt, ráadásul egyik érintkezésnél sem veszített tempót senki sem – kivéve engem, amikor lerántott az egyik kínai. Egyébként meg akár mindenkit ki lehetett volna zárni... Szerdán délután azon gondolkoztam, hogy odamegyek a főbíróhoz, össze is álltak a fejemben a mondatok, de aztán elvetettem a gondolatot. Majd az utolsó napon...

A közösségi felületeken kapott támogatásnak hála pedig bajnoknak érzi magát, akár került a nyakába aranyérem, akár nem.

– Az interneten végigkövettem a történéseket, jó érzés volt, hogy ilyen sok magyar ember mellém állt, de támogattak a kínai rajongóim és más országbeli szurkolóim is, így aztán én úgy feküdtem le aznap, hogy egyéniben is olimpiai bajnok vagyok.