Takács János: Többé nem sürgetem a halálomat

Takács Jánosról a Bors írta meg két hete, hogy önkezével akart végezni magával, ám nem volt elég éles a kés, amivel a torkát megpróbálta átvágni. 

A kórházban látogattuk meg akkor, ahol megígérte, ha kiengedik, első útja a BOK-csarnokba vezet, hogy találkozhasson társaival és példaképével, a négyszeres világbajnok Jónyer Istvánnal.

– Nagyon megbántam mindent – mondta Takács, miután kibontakozott Jónyer öleléséből. – Már alig vártam, hogy a srácokkal találkozhassak, hiszen a pingpongteremben érzem a legjobban ma­gam. Nem ta­gadom, kicsit tartottam attól, mit szólnak a tettemhez Pistáék.

– Először is alaposan leteremtettem, hogy lehet valaki ilyen hülye, hogy eldobná az életét – vette át a szót Jónyer. – Mondtam Takinak, nem az a bátor ember, aki feladja, hanem aki megküzd a problémákkal. Ráadásul itt va­gyunk mi is, tudja, ha tudunk, bár­miben a segítségére sietünk.

Takácshoz mindenkinek volt egy jó szava, a régi társak annyira öntötték belé a lelket, hogy alig tudott néhány labdamenetet megnézni a japán csodagyerek, Harimoto Tomokazu meccséből.

– Kíváncsi lettem volna a játékára, de majd bepótolom – mondta az 1979-es vébén csapatban aranyérmes sportoló. – Sok tervem van az elkövetkezendőkre. Először is újra elkezdek pingpongozni a BVSC-ben, ahol évtizedekig ütöttem a labdát. A piával végleg szakítottam, soha többé nem sürgetem a halálomat.

Ekkor toppant be a páholyba Jörgen Persson, a svédek világbajnok szövetségi kapitánya.

– Gyere, Taki! – mondta ma­gyarul, majd barátja vállát átölelve magával cipelte a meghatódott magyar világbajnokot, akivel talán egy közös vacsorát is elköltöttek.

Van segítség!

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!