Legyen Ön is milliomos!: Ezért fél Palik László, ha a játékosok az ő segítségét kérik

Abban a pillanatban, ahogy megszólítanak ebben a kérdéskörben, és kérik a segítségemet, hirtelen a tudat- és ösztönrendszerem játékossá tesz, ezért is mondom nagyon őszintén, hogy nem kívánkozom odaülni a játékos székbe. Abban a pillanatban az az érzésem, hogy egy majrévasat szorongatok. Nem csak azért, mert az van bennem, hogy na most akkor kiderül, milyen buta is vagy te Laci fiam. Sőt, ennél is bonyolultabb a helyzet, önbeszélgetés zajlik bennem, mert hirtelen rám szakad egy felelősség. Mert, ha én azt mondom, hogy sejtem, vagy tudom a választ, azzal orientálom, beállítom egy irányba azt, aki velem szemben ül. És ha hibázok, kinyírom a reményeit, kinyírom az álmait!

Van, amikor ötletem sincs a helyes megfejtésről és még kimatekozni sem tudom, ilyenkor ezt azonnal el is mondom a játékosnak. Az ugyanis nem jó, hogyha ott görcsösen elkezdek valamit kitalálni, aminek lehet, köze sincs a helyes megoldáshoz, és ezzel teljesen tévútra viszem a játékost. És ezért is teszem hozzá az esetek túlnyomó többségében, hogy mit érzek, hány százalékos valószínűséggel lehet az a helyes válasz, amit mondok. Mert ott nekem ki kell mondanom azt, amit érzek, vagy gondolok. Én ilyenkor azonnal játékossá válok, és aki kérte a segítséget, azzal onnantól kezdve mi egy csapatot kell, hogy alkossunk egy közös cél elérése érdekében!