A hely, amit Isten biztos jókedvében teremtett: az elbűvölő Qeshm-sziget, a Perzsa-öböl titkos világa

A Perzsa-öböl legtöbbször csak geopolitikai híradásokban bukkan fel, amikor valamely okból épp lezárják a Hormuzi-szorost, pedig az öböl déli csücskében, Irán partjainál egy olyan sziget bújik meg, amely földön túli szépségű geológiai csodáiról híres. Qeshm-sziget sziklaformációit, barlangjait és völgyeit a föld mozgása, a víz, a szél és az idő végtelen türelme formálta — az eredmény pedig olyan, mintha egy másik bolygóra csöppennénk.

Qeshm-sziget, amit az Isten örömteli pillanatában teremtett

Qeshm egyik látványos kincse a Chahkooh-völgy, vagyis a „Kutak hegye”. A mély, szűk kanyon falait ezeréves esőzések és szélviharok vájták ki, mint valami természetes labirintust.

A homokkőbe mart ívek, oszlopok, aprócska medencék és csatornák olyan szabályosak, hogy az ember alig hiszi, hogy nem emberi kéz alkotta őket. A fény és az árnyék játéka, a falakon képződött vízmedencék – amelyekről a hely a nevét kapta – bohókásan tükrözik vissza a napfényt: a helynek valami szent, földöntúli harmóniája van.

A völgy bejárása Sharghi faluban kezdődik, amely Chahkooh kapujaként ismert. A kanyonban vezető túra viszonylag könnyű, kevésbé edzett túrázók is teljesíteni tudják, viszont érdemes erős túracipőt viselni.

A csillagok szigete

Nem messze innen fekszik a Hara mangrove-erdő (amelyet az Avicennia marina faj alkot), egy bioszféra rezervátum, ahol az árapály ritmusa szerint időről időre eltűnik, majd újraéled az élet. A rezervátum ad otthont a Perzsa-öböl partvidékének legnagyobb mangrove ökoszisztémájának is.  

A vízből kiemelkedő gyökerek között pelikánok, gémek, vízi kígyók és teknősök közt hajózik a látogató, másutt sekély öblök, árapály-mocsarak terülnek el festői panorámát kínálva – mintha a természet valamely titkos szertartására érkezne.

Nyári és őszi éjszakákon a sziget másik arca fedi fel magát. A “biolumineszcens” partokon a víz kéken izzik a sötétben: apró tengeri mikroorganizmusok, fitoplanktonok fénylenek mindenütt, mint ezer csillag a hullámokon. Qeshm ilyenkor tényleg a csillagok földi mása. A jelenséget elsősorban a mesterséges fényektől mentes partokon és a Chahkooh-kanyon közelében lehet megfigyelni.

Az idő mélyén

Qeshm egyik legrejtettebb kincse a Khorbas-barlangrendszer, amely a helyiek szerint egykor ősi szentély volt. A barlangok ablakai a tengerre néznek, és az ember könnyen elhiszi, hogy itt valaha tényleg az istenekkel beszéltek az ősi emberek (a mithraizmus, vagy Anahita kultuszának szent helye volt egykor). A falakban vájt járatok, a halvány fény és a sós levegő keveréke különös időtlenséget áraszt.

Ott van még a “Csillagok völgye” (fársziul Dareh Setāregān) – egy 15 méter mély mészkőlabirintus, amelyet évezredes erózió formált. A Berkeh-ye Khalaf falu közelében fekvő hely neve nem véletlen: a legenda szerint egykor meteor csapódott ide, és azóta a föld maga őrzi az ég lenyomatát.

A helyszín ma a Qeshm Geopark része, amely a sziget egyik legkedveltebb turisztikai nevezetessége. Amikor szél söpör végig a völgyön, a sziklaformációk félelmetes hangot adnak, amelyet a helyiek a völgyben vándorló szellemeknek és dzsinneknek tulajdonítanak. Épp ezért napnyugta után sem merészkednek a völgybe.

Qeshm: a sziget, amit a térképek elfelejtettek

A sziget lakói, az ősi bandari népcsoport tagjai, a tengerrel együtt élnek. Fából ácsolt dhow hajóikon ma is halásznak, gyöngyöt kutatnak a tenger fenekén, míg a nők színes fátylaikkal, az arcot fedő hagyományos maszkjaikkal (batoola) a sziget ikonikus alakjai – egy élő kultúra őrzői, amely nem turistalátványosság, hanem a mindennapok része.

Qeshm ma UNESCO geopark (egy ilyen UNESCO geopark hazánkban is van, Hollókőn), mégis kevesen ismerik. Nincs tömeg, nincs zaj, csak a természet ősi hangja. Aki ide jön, nem “látnivalókat” gyűjt, hanem élményt: a csendet, a forró szél illatát, a sziklák közé zárt kőformációkat, az idő lassúságát.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: