A lista első helyén Dubrovnik óvárosa áll, mely 1979-ben vált világörökségi helyszínné. Ha az igazi Dubrovnikot szeretnénk megismerni, akkor sétánkat mindenképp a város főutcája, a Stradun irányában érdemes kezdenünk, mert a Pile-kaputól a Kikötő-kapuig vezető út maga Dubrovnik. Az esti korzózás itt egy külön életmód, ilyenkor nem számít ki a helyi és ki a turista. Bár egy 1667-es földrengés alkalmával súlyosan megrongálódott a város, a legtöbb gótikus, reneszánsz és barokk templomát, kolostorát, palotáit és szökőkútjait sikerült jó állapotban megőrözni.
Sajnos az 1990-es fegyveres összecsapások is nyomot hagytak az utcákon, de a restaurációs munkák folyamatosan szépítik a védelem alatt álló óvárost, ahol érdemes elveszni egy kicsit, és időt hagyni egy nyugodt kávézásra valamelyik napfényes teraszon.
Ugyanebben az évben, 1979-ben vették fel a világörökségi listára Split történelmi központját, a Diocletianus-palotával együtt. A palotát Diocletianus császár építtette Kr. u. 293-ban, és érdekessége, hogy a palota építésének idején Split város még nem létezett, a palota falai között indult meg a kiépítése, így nem egy összefüggő épületről van szó.
Akomplexum katedrálisát a középkorban építették az ősi mauzóleum maradványaiból, de találhatók szerte a városban 12-13. századi román stílusú templomok, középkori erődítmények és 15. századi gótikus paloták is. Split fennmaradt palotarendszere ma az Adriai-tenger egyik leghíresebb nevezetessége.
Az Eufrázius Bazilika, mely 1997-ben került a listára, Porec városában található. Ez a település leghíresebb látnivalója. A bazilika alapkövét Kr. u. 553-ban tették le, egy régebbi templom helyére. Díszítésének mozaikjai a 3. századból származnak és a látogatók ezeket tartják a legszebbnek. Az aprólékos munkák a bizánci művészet legszebb példái.
A 'kis Velenceként' is emlegetett Trogir a középkori mediterrán kultúra valóságos emlékkönyve. A kis szigettel, Ciovo-val egybeépült település óvárosa a 13-15. századi városfalon belül alakult ki. Utcarendszere a hellenisztikus időszakban jött létre, rendkívül gazdag kulturális örökségét és látnivalóit pedig a görögöknek, rómaiaknak és a velencei hatásnak köszönheti. Az UNESCO ezt a felbecsülhetetlen értéket díjazta 1997-ben.
A Stari Grad-on, mely a Hvar-sziget legtermékenyebb területe, már i.e. 4. században is élénk mezőgazdasági tevékenység folyt. Az akkoriban itt letelepedett görögök kőfalakkal osztották fel egyenlő részekre; ezek közül ma is láthatunk eredetieket. Mivel az egész Földközi-tenger térségében itt maradt fenn a legépebben ez a területfelosztás, az UNESCO 2008-ban védetté nyilvánította a stari gradi síkságot.
Sibenik jelképét, a Szent Jakab Katedrálist három szakaszban, 1431 és 1535 között építették fel. A székesegyházon három építész dolgozott, három különböző korban. A munkálatokat Georgius Mathei Dalmaticus kezdte el, majd Niccolò di Giovanni Fiorentino mester folytatta reneszánsz stílusban 1505-ig. Ő fejezte be többek között a 32 méter magas kupolát és a homlokzat felső részét is.
A 3 hajós, részletgazdagon díszített székesegyházat 1555-ben szentelték fel. A 90-es években a szerb csapatok támadása miatt súlyos károkat szenvedett, de hamar sikerült helyreállítani, és ma már szinte nem is látszanak rajta a sérülések. Az UNESCO 2000-ben nyilvánította védetté.
Az ország természeti világöröksége a híres és rendkívül ismert Plitvicei Tavak Nemzeti Park, mely Európa egyik legszebb természeti látványossága. Az 1979-ben világörökségi címet kapott park egy völgyben terül el, melyet erdős hegyek vesznek körül. A 20 ezer hektáros nemzeti park sok szépsége közül az egyik legkiemelkedőbb a Kozjak-tó, melynek vize olyan kristálytiszta, hogy 8 méter mélyre is leláthatunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.