Port Royal, az elsüllyedt kalózváros titkai

A várost 1509-ben alapították és 1655-ig csak egy kis spanyol kereskedelmi kikötő volt egy védett öbölben. 1655-ben azonban Oliver Cromwell odaküldött egy angol flottát, hogy kereskedelmi bázist hozzon ott létre, és, hogy Angliától távol ellenőrizhetetlen bevételekre tegyen szert. Így született meg a féllegális kalózkikötő, kalózok, prostituáltak, bűnözök és rabszolgák tanyája.

A kalózok és rabszolgakereskedők itt szórták el a pénzük nagy részét italra, örömlányokra, itt intézték vitás ügyeiket késsel, karddal, vagy puszta kézzel. Törvény nem létezett, nem az igazság, az erő volt a bíró.

A nap, amikor a bűnös várost örökre elnyelte a víz

1692. június 7-én reggel hatalmas, 7,5-ös erősségű földrengés rázta meg a szigetet. A nagyrészt homokra épült város azonnal megsemmisült, az épületeket, utakat beszippantotta a föld. Helyükön gejzírek törtek elő, végül cunami sodorta a tengerbe mindazt, ami a városból még megmaradt. Mintegy 33 hektárnyi város tűnt el a víz alatt, az öt erődből négy megsemmisült vagy víz alá került, és 2000 ember halt meg.

Pedig abban az időben a Jamaica délkeleti partján található Port Royal kikötője a jamaicai angol élet központja volt. Boston után a második legnagyobb európai város volt az új világban. Abból a pénzből épült és gyarapodott, amit az angolok a rabszolgakereskedelemből, az ültetvényeken végzett rabszolgamunkából szereztek, és abból, amit a kalózok a spanyolok elleni fosztogató akcióikból a városban költöttek el. A helyzetre jellemző volt, hogy 1675-ben a hírhedt kalóz, Henry Morgan lett a város főkormányzója. Mindössze négy évvel a földrengés előtt halt meg, és a Palisadoes temetőben temették el.

Csak a búvárok láthatják a múltat

Ma a 17. századi város maradványainak nagy része 40 méterrel a víz felszíne alatt fekszik. Egészen az 1900-as évekig jöttek hírek az ott fürdőző turistáktól, a városról, amely még mindig látható a hullámok alatt, és a háztetők feletti lebegés kísérteties érzéséről. Az 1950-es évek óta búvárok kutatják és katalogizálják az elsüllyedt várost. 1969-ben Edwin Link felfedezte a leghíresebb műtárgyat: egy 1686-os zsebórát, amely pontosan 11:43-kor állt meg.

A Texas Egyetem Tengerészeti Régészeti Programja és a Jamaica National Heritage Trust végzett víz alatti régészeti vizsgálatokat, amelyek 1990-ben fejeződtek be. Kutatásaik során a 17. századi élet ritkán látható leletei kerültek napvilágra. A katasztrófa természete miatt – amely sok épületet érintetlenül hagyott–, és a többé-kevésbé háborítatlanul megmaradt régészeti emlékek miatt Port Royalt Pompeiihez szokták hasonlítani. 1999-ben a Nemzeti Örökség részévé nyilvánították.

A Port Royal romterületén való merüléshez ma már a kormány külön engedélye szükséges, de az évek során előkerült tárgyak közül sok megtekinthető a Kingston-i Jamaicai Intézet Történeti és Néprajzi Múzeumában.

Port Royal napjainkban

A Port Royal büszke emberek közössége, akik hevesen védik magánéletüket, ugyanakkor melegen és barátságosan fogadják az érdeklődőket. A város közössége különösen összetartó - mindenhova el lehet jutni gyalog, és több generáció él együtt.

A város talán legjobb tulajdonsága a kényelmes, laza temperamentum – gyerekek az utcákon, fiatal felnőttek csoportokba gyűlve lógnak, az idősebbek a verandán ülve nézik a világot. Egy komp Kingstonból naponta legalább kétszer átviszi az utazókat Port Royalba, ahol egy régi erőd, a Fort Charles maradványait, egy régi tengerészeti temetőt, és egy emlékművet is megnézhetnek, amely Jamaica első kókuszfájának állít emléket, amelyet 1863-ban ültettek.

Ha erre járnak, feltétlenül térjenek be a 19. században épült McFarlane's Bárba, ami egy utcaszintű galéria, és szárnyas, zsalugáteres ablakaivall hívogatóan áll a turisták előtt is.

(Forrás: atlasobscura.com)