A világító vízű öböltől az ördög medencéjéig: A legszebb természeti jelenségek júliustól decemberig

tél
PUBLIKÁLÁS: 2021. február 15. 06:42
Biolumineszkáló öblök, gazdagon aláhulló meteorrajok, zöld ruhában táncoló déli sarki fény és az év szinte minden éjjelén kilenc órán át tartó villámlás – a leglátványosabb légköri és földrajzi jelenségek, amelyeket a természet a bolygónkra írt éves kalendáriumában kínál júliustól decemberig.
Szekeres Andrea

Július, amikor biolumineszkál a Mosquito-öböl

A szentjánosbogaraknál is megfigyelhető jelenség bolygónk vizeiben mindössze hat öbölben tapasztalható meg, és nemcsak alkalmi jelleggel, hanem gyakorlatilag egész évben. Jamaica és Vietnam mellett Puerto Rico-ban négy ilyen hely is található, de utóbbiak közül a leglátványosabbnak a Vieques-sziget déli partvidékén található Mosquito-öblöt tartják, a kékes-zöldes ragyogásért felelős fitoplanktonok ugyanis itt fordulnak elő a legnagyobb koncentrációban. Méghozzá azért, mert ez a több százezer egysejtű (páncélos ostoros) az öböl keskeny szája miatt nem jut ki sodródással a nyílt vízre, a környező mangrove-mocsarakból származó elhalt szerves anyagok pedig olyan bőséges táplálékot jelentenek számukra, hogy nincs is miért továbbállniuk.

A Mosquito-öböl 2006-ban megkapta a világ legfénylőbb biolumineszcens öble címét, amellyel a Guinness-világrekordok listájára is felkerült. Nem véletlen, hogy azóta egyre több éjszakai túrát szerveznek vizében. Ilyenkor a csónakban ülők megtapasztalják, hogy milyen az, amikor a kezüket a vízbe lógatva az apró fényforrások követni kezdik, miközben alattuk a hajótest és kezükben az evezők tolla is úgy világít, mintha LED-es fényfüzérrel szerelték volna fel. A fitoplanktonok ugyanis azonnal kékes-zöldes fénnyel kezdenek villogni, amint megzavarja nyugalmukat valamilyen mozgás vagy csak a vízfelszín hullámzása.

Augusztus, a Perseidák meteorzápora

A Perseidák a legsűrűbb, legtöbb hullócsillagot produkáló meteorraj, amely minden évben menetrend szerint érkezik a nyár második felében. Már júliustól kezdődően megpróbálhatjuk elcsípni az első hullócsillagokat, de a csúcs augusztus közepére, az idei évben az előrejelzések szerint augusztus 12-re és 13-ra esik. Azt mondják, megfigyelésükre Európában a legjobb helyszín a Tenerife szigetén elnyúló Teide Nemzeti Park, ahol Spanyolország legmagasabb pontja, a 3718 méter magas Teide vulkán is található.

Perseidák meteorraj a Tejút társaságában Forrás: Benjamin Schaefer / Shutterstock

Hol máshol lehetne élménytelibb egy csillagvizsgálat, ha nem hozzájuk a legközelebb, több száz méterrel a vízpart és a felhők felett, a Teide Obszervatórium hatalmas távcsöveinek társaságában. Innen, egy kellően sötét éjszakán még a Tejút vonulatát is lehet ragyogni látni, amit a meteorzápor még különlegesebb látvánnyá kerekít le. A nemzeti parkban egyetlen hotel, a Parador de Las Cañadas del Teide található, ám ha idén nem is tudnak ide elutazni, nézzék meg ezt a korábbi válogatásunkat, mert bizony hazánkban is vannak remek, csillaghulláshoz ideális helyszínek. Addig pedig gyűjtsék kívánságaikat, hátha az augusztusban hulló több száz csillag egyike teljesíti is azokat.

Szeptember, a déli sarki fény hónapja

Bár a déli fényt csak másodhegedűs szereppel ruházta fel eddig a köztudat az északi sarkon tündöklő Aurora Borealis fényjelenséghez képest, planétánk alsó féltekéjének csúcsán szeptemberben vitathatatlanul komfortosabb az előadás. Pedig lényegük ugyanaz: mindkettőt a Napból a légkörbe jutó töltött részecskék keltik, csak az egyiket az Északi-sark, a másikat pedig a Déli-sark mágneses vonzása okozza.

Az Aurora Australis, más néven déli sarki fény Forrás: james_stone76 / Shutterstock

Ugyanazok a színek, ugyanúgy táncolnak a fénycsóvák, és az égen – bármelyik sarkpont közeléből is nézzük – ugyanolyan csodálatos a látvány. Egy dologban azonban mégiscsak különböznek: amíg északon hidegben állva, fázva, anorákba csomagolva lehet részünk az égi showműsorban, addig a déli sark repertoárját fürdőszettben, akár papírnapernyős koktéllal a kézben is végigbambulhatjuk. A világon egyetlen hely van, ahol a déli fények egész évben láthatók: Ausztrália legnagyobb szigete, Tasmania, de a helyik szerint a júniustól szeptemberig tartó téli időszak kínálja a legragyogóbb pillanatokat.

Október, amikor a vulkán gyomrába is leereszkedhetünk

Izlandon található a világ egyetlen vulkánja, amelynek belsejébe néhány éve már a turistákat is beengedik. Az izlandi Kék-hegységben (Bláfjöll) szunnyadó Thrihnukagigur gyomrába egy lifttel leereszkedve egy egészen más világba kerül az ember. Nézzék csak, fantasztikus élmény lehet:

A mintegy négy tízemeletes panelházat is elnyelni képes, 122 méter mély szakadék valójában egy teljesen üres, ám színes magmakamra, amelyet a megolvadt, majd megszilárdult kőzet alakított ki. A vörös, narancssárga és rozsdabarna színekben váltakozó sziklák falikárpitként, az előttük elhaladó üvegfalú lift pedig mobil nézőtérként igazolja, micsoda szürreális, mégis gyönyörű művészeti performanszra képes együtt a természet és az ember. A vulkán belsejébe vezető túrákat az idei évben a tervek szerint május 20-tól október 31-ig tartanak.

November, amikor több ezer villám cikázik a venezuelai tó felett

Azt mondják, a villám soha nem csap le ugyanarra a helyre kétszer, ám ez az állítás a venezuelai Maracaibo-tóra egyáltalán nem igaz, különösen nem novemberben. A Kolumbiából eredő Catatumbo folyó Maracaibo-tóba torkolló területe 2013-ban még a Guinness-világrekordok közé is bekerült azzal, hogy területén négyzetkilométerenként átlagosan évi 250 villámcsapást számoltak össze. A catatumbói villámlás nevű légköri jelenségnek saját wikipedia-szócikke is van, amely szerint a szinte mindennapos, akár kilenc órán át tartó villámlást a földi ózontermelés egyik fő forrásának is tartják.

A catacumbói villámlást először Lope de Vega említette 1597-ben, a La Dragontea című epikus költeményében. A történet szerint az angol támadó, Sir Francis Drake a hajói pozícióját felfedő villámlások miatt szenvedett vereséget a térségben Forrás: Paolo Costa / Shutterstock

És bár azt nem tudni, hogy ez pontosan milyen mértékben járul hozzá a Földet védő ózonréteghez, az előzetes mérések alapján az viszont kiderült, hogy itt villámlik a legtöbbször bolygónkon. Évente mintegy 1,2 millió villámlást regisztrálnak, ami átlagosan 28 villámlást jelent percenként. Így a venezuelai tó tükrében az égbolt esténként olyan, mint egy mágikus plazmagömb. Régen állítólag a hajósok csak „maracaibói világítótoronynak" nevezték és navigálásra is használták, mivel messziről és szinte folyamatosan látható volt a tengerről. Persze, ennek a jelenségnek a megfigyelésére is szerveznek túrákat különösen a legaktívabb időszakban, júniustól november végéig – ez a cég például kétnapos villámlesre épülő, hálózsákos túrákat kínál a Maracaibo-tó partjára.

December, amikor az ördög medencéje még utoljára megkísért

És végül egy önmagában is gigantikus méretű látványossággal, egészen pontosan egy vízezéssel zárjuk a természeti jelenségek éves kalendáriumát. A Zambia és Zimbabwe határán található, Zambézi folyó által táplált Viktória-vízesés az 1708 méterével a legszélesebb, és a legnagyobb vízfüggönyével együtt az egyik leglátványosabb vízesés Földünkön.

A különlegességét azonban a vízesés pereménél található természetes módon kialakult medence adja, amit az Ördög úszómedencéjének (Devil's Pool) neveznek. Az elmúlt években igazi turistalátványossággá vált, és mivel itt nagyon lassú a víz sodrása, a végén pedig meg lehet kapaszkodni a sziklaperemben, ezért sokan vetkőznek fürdőruhára, és merészkednek ki egészen a széléig egy jó fotó kedvéért. A cseppet sem veszélytelen fürdőzés miatt ma már csak tapasztalt vezetőkkel lehet csobbani a semmi szélére kinyúló medencében, a fenti háromperces videó pedig egy kicsit meg is kínál minket ebből az élményből.

Forrás: Condé Nast Traveler, Guinness World Records

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.