Az igazi Olaszország: középkori utcácskák és várak, folyómenti kerékpártúrák, csodálatos gasztroélmények, fürdés kristálytiszta vízben - olyan régiót ajánlunk, ahol nagyvárosi tömegek nélkül is fantasztikusan érezhetjük magunkat egy héten át.
Aki jól ismeri Olaszországot, tudja, hogy ha elhagyja a turisták által kitaposott ösvényeket, akkor a legeldugottabb faluban is több száz éves műemlékekre, elképzelhetetlenül finom ételekre és hangulatos utcácskákra bukkan. A cikk írója is így járt, ezért amikor két kisgyereket hátrahagyva férjével Olaszország felé vették az irányt egy hétre, kis helyben gondolkodtak egy kevéssé ismert környéken, ahol bőven akad látnivaló a közelben, de azért nincs messze Magyarországtól. A választás végül a Lombardia tartományban található Valeggio Sul Mincio-ra esett, a Garda-tó déli partjától tíz kilométerre. Vigyázat, spoiler következik: nem csalódtak.
A Mincio folyó, mely Lombardia és Velence tartományokat választja el egymástól, a Garda-tóba ömlik Peschiera del Garda városkánál. Az út Budapestről nyolcszázharminc kilométer, ami az utolsó tizet leszámítva végig (fizetős) autópálya. Peschieránál letérve a helyi országútra rögtön másik bolygóra csöppen a látogató: a folyócska zöld partja és megművelt földek, szőlészetek váltják egymást, közben néhány házból álló falvakon haladunk át. Szállásunk az agriturismo B&B Corte Tonolli volt, és csak áradozni tudunk róla. Fiatal tulajdonosa, aki családja birtokán valósította meg álmát, elhivatott és környezettudatos: a medencében például teljesen vegyszermentes vízben fürödhettünk. Az ottjártunk óta felszerelt napelemekkel száz százalékban fedezi a vendégház energiaigényét. A hatalmas ültetvényen szőlőt és – ki hitte volna – kiwit termeszt.
Ha csak a bennünk élő hedonistát vesszük, dőzsöljünk a medencénél a házigazda kiváló borainak társaságában (palackozva haza is hozhatunk belőlük), sétáljunk egyet a szőlőtőkék vagy a kiwibokrok között.
A szállás csak reggelit ad, ami nem is baj, mert a környéken csodás éttermek vannak, csak győzzön választani. Ottjártunkkor első este megkérdeztük, hová menjünk enni. Több névjegykártyát is átnyújtott a házigazda, röviden részletezve, hogy hol mi a specialitás. Ekkor azt a kérdést tettük fel, hogy őt hová vitték a szülei ünnepekkor vagy vasárnap a családdal. A válasz: a szomszédos faluban található agriturismo Santa Maria-ba.
Kipróbáltuk: az olasz városok éttermi árai alatt olyan bőségszarut kaptunk az asztalra, melyet soha nem fogunk feledni (a hét folyamán többször is visszatértünk). Étlap nincs, a többi vendég mind olasz, ezért szerencsés, ha pár szót a kedves vendég is ért. Kérdés nélkül egy kancsó vizet és vörösbort tesznek az asztalra, majd elkezdik hozni az ételeket - előételnek tésztákat, főételnek válogatott húsokat köretekkel, desszertnek pedig mindenféle piskótakockákat - azóta sem jöttünk rá, mivel ízesítették a neonzöldet, de finom volt! Ahogy a Valeggio sul Mincio faluban található Il Cavallino étteremről is, melynek hangulatos kerthelyiségében szintén fantasztikus ételeket fogyaszthat. Ettől nem messze, a falu főutcáján egy kis tésztaüzlet kirakatában a cikk írója hétféle száraz tortellinit számolt meg – ebből érdemes hazahozni! Tortellini folyik a csapból is egyébként: a falu is indul a tortellini bölcsője címért, bár a hivatalos források ezt inkább kissé délebbre, Emilia tartományba teszik.
Azóta egyébként a Corte Tonolli bor- és gasztroutakat is ajánl a környéken, ezekről a recepción kell érdeklődni.
Valeggio falu picike és ízig-vérig olasz: szűk utcácskák, néhány étteremmel, kávézóval és gyakorlatilag nulla turistával. Két attrakciója van: az egyik a fellegvár, mely még negyven fokban is teljesíthető, és pompás kilátást kínál a környező völgyre. Egy átlagos nyári napon nekünk senkivel sem kellett osztozni a váron.
Bárhol szállunk meg, biztosan kapunk kis, papíros térképet a faluról és a hozzá kapcsolódó Borghettóról is. Ha a faluközpont felől mentünk fel a várba, a másik irányba lesétálva ide érkezünk: a Mincio folyóra épült, és a firenzeihez hasonlóan házakkal tűzdelt hídhoz, illetve a környező régi házakhoz jutunk. A színes házacskákban ma fagyizókat és éttermeket találunk, az egyik irányba nézve egy másik, régi erődítményhidat, az 1393-ban épült Ponte Visconteót csodálhatjuk.
Valeggio másik kihagyhatatlan látnivalója a Parco Giardino Sigurtà botanikus kert. Ne afféle mezítlábas kertecskét képzeljen el: a park története 1407. május 14-én kezdődik, amikor egy Gerolamo Nicoló Contarini nevű nemesember megvette ezt a fallal körülvett, mezőgazdasági célokra használt területet, és kertépítésbe fogott. A szép növények mellett ekkoriban részben még maradtak a gyümölcsösök és a mezőgazdasági termelés is. Az 1700-as években egy másik tulajdonos viszont már az egészet angol stílusú parkká alakíttatta. A jelenleg is látható kastélyban Ferenc József is vendégeskedett 1859-ben, őutána pedig III. Napóleon időzött itt. A második világháború óta kizárólag növénynemesítés és parkszépítés folyik itt a névadó család jóvoltából, és több forrás a világ legszebb kertjei között említi. A park honlapján kikereshetjük kedvenc virágainkat, és megtudhatjuk, mikor érdemes érkeznünk, hogy teljes pompájukban lássuk őket. Golfautóval vagy biciklivel is körbejárhatunk a hatvan hektáron, melyen egyebek mellett tizennyolc virágos tó található.
Travelo tipp:
A környéken járva érdemes biciklit bérelni (vagy akár vinni), mert a Mincio partján végig kerékpárút húzódik. A Peschiera-Valeggio táv tizennégy kilométer, de egy négyórás túra keretében végig lehet tekerni egészen Mantováig, vagy észak felé három óra alatt a tóparti Bardolinóig (három óra). A terep sík, a folyópart menti fás övezetben fut: sportnak könnyű, de jól jön a nyaralás alatt, ha nem tudunk ellenállni az olasz gasztronómia csodáinak.
Ha csillagtúrázni szeretne, és további hangulatos falvakat felfedezni a környéken, a Mincio túloldalán fekvő Monzambano és Castellaro Lagusello szintén várak köré épült, ma is élő és lélegző települések. Előbbiben ne hagyja ki a környék legjobbjának tartott pizzériáját, a Pizzeria Ristorante Il Giglio-t. A környéken járva egyébként lépten-nyomon egyszerű, akár kézzel írott táblák mutatnak őstermelők felé, akik szezontól függően cseresznyét, barackot, dinnyét és mindenféle jót kínálnak megvételre. Bátran kanyarodjunk be bármelyik tanyára, és vásároljunk!
Valeggio falu és környéke kitűnő kiindulási pont a Garda-tó felderítéséhez is, anélkül, hogy a népszerű nyaralóhely egyik túlzsúfolt városában, méregdrága szálláson kellene aludnunk. Az utazó a már említett Peschiera del Gardától vetheti az első pillantást a tóra: kellemes kisváros, partján számtalan, tengeri herkentyűt kínáló étteremmel, a macskaköves utcákban pedig fagyizókkal és üzletekkel. A tó déli partvidéke sík, csak a partok mentén észak felé haladva fogja a képekről már biztosan ismert, drámaian nagy hegyeket látni. A Garda-tóban egyébként nem olyan könnyű megfürödni, mint a Balatonban: kevés a szabadstrand, ezért ha ilyen terveink vannak, figyeljük a táblákat. Az út csak ritkán halad közvetlenül a víz mellett.
Peschierától nyugatra Sirmione várost érdemes felkeresni, mely egy, a tóba hosszan benyúló földnyelven fekszik, vára falát pedig a tó nyaldossa. A keskeny földnyelv legvégén találhatók a Catullus fürdőjének nevezett romok az i.sz. 2. századból. A név kissé félrevezető, mivel Catullus száz évvel korábban meghalt, tehát biztosan nem fürdött itt, és nem is fürdő, hanem egy nemesi család hatalmas házának romja – káprázatos kilátással a Garda-tóra. A belépőjegy a honlap szerint jelenleg hat euró személyenként.
Ha Peschierából a Garda-tó keleti partján indulunk észak felé, nagyjából az itthoni 71-es út életérzésére számítsunk nyáron. Szerencsére akadnak jó megállók, mint például Lazise, ahol – ki nem találják – ismét van egy jóképű vár és óvárosi negyed, a parton. Az autót egy jókora, fizetős parkolóban hagyhatja a vár bejáratánál. Itt nyüzsögnek a turisták, de a hely báját látva ez teljesen érthető.
Ha nem itt áll meg, hanem kicsit később Bardolinóban vagy a tóval azonos nevű Gardában, azokat is garantáltan imádni fogja. Garda város után következnek a hegyek. Elérve Punta San Vigiliót az út egyenesen észak felé visz tovább. Itt már jelentősen csökken a turistaáradat, és ha figyel, hamar találhat egy-egy keskeny, kavicsos strandot, ahol megmártózhat a valószerűtlenül tiszta és átlátszó vízben.
Ha szeretné, hogy még jobban leessen az álla, és végérvényesen beleszeressen a Garda-tóba, Torri del Benacónál vagy kicsit később kanyarodjon fel egy hegyi útra, mely éles kanyarokkal araszol fel a hegytetőre, majd visszavisz Garda városig a hegyi falvakon át.
A vidámparkok szerelmeseinek sem kell csalódnia a környékben, összesen ugyanis három tematikus park várja a látogatókat. A Gardaland, a Canevaworld és Movieland egyaránt Peschiera öt kilométeres körzetében fekszenek.
A Gardaland vidámpark és tengeri akvárium egyben. A szokásos hullámvasutak mellett 2016-os újítás a Kung Fu Panda akadémia: egy, a filmbélihez hasonló falut építettek fel, a gyerekeknek pedig többek között kung fu edzést is tart az „igazi" Panda. Akváriuma körülbelül ugyanazt nyújtja, mint egy budapesti bevásárlóközpontban található akvárium.
A Canevaworld egy aquapark, mely a mellette található Movielandhoz csatlakozik. kombinált jeggyel is látogathatók (felnőtteknek harmincöt euró, 140 centiméter alatti gyerekeknek huszonkilenc euró). A Movieland Hollywoodot hozza el a Garda-tóhoz azoknak, akiknek nem elég, hogy a Garda-tónál nyaralhatnak, vagy esetleg gyerekkel utaznak. A látogatók többek között középkori étterem és show, illetve rocksztár tematikájú étterem közül választhatnak.
Ha a gyerekek nyafognak, hogy szívesebben mentek volna egy afrikai szafarira, akkor vigyék el őket a Parco Natura Viva-ba, ahol zsiráfokat, orrszarvúkat, gyűrűsfarkú makikat és az összes többi barátjukat megtalálják a faunaparkban, illetve szafariparkban.
Szintén csak egy negyedóra autóval a Mincio-völgyből a Colá faluban található, tizenhárom hektáron elterülő termálfürdő. Számtalan medence, jakuzzi és szökőkút található a területen, harminchárom és harminckilenc fok közötti termálvízzel. Wellness központ is van itt, ahol többek között fényterápiás szaunában és gőzfürdőben ejtőzhetünk.
Ha a klasszikus olasz nagyvárosi életérzést keresi, akkor bő félórás autóúttal két helyet is meglátogathat. Oda- és visszaúton is útba esik Verona, ahol fizetnie kell, ha látni akarja a Júlia-erkélyt, és amelynek amfiteátruma hamarosan különleges, legyezőszerű tetőt kap.
A másik lehetőség, hogy délnek indul a Mincio folyó mentén, és elmegy a kevéssé ismert olasz kisvárosba, Mantovába. Veronához képest itt azért nem kell könyékkel utat vágni majd a turisták között. A 12. században kialakított három mesterséges tó köré épült város egyik fő látnivalója a külvárosban található Palazzo del Te. Az 1500-as években épült palotában több pompás freskót és kiterjedt oszlopsorokat csodálhat meg a látogató, aki a nagy melegben a kertbéli nagy fák alatt kellemesen hűsölhet. Ne hagyja ki a Basilica di Sant'Andreát sem, sem a belvárosi, tóparton fekvő Palazzo Ducale-t. Utóbbi egy épületegyüttes, melynek 14. és 17. századok között emelt épületei között hosszasan barangolhat, csodálva az olasz középkori hangulatot. Mantova határában kezdődik a Parco del Mincio: ez egy hatalmas természetvédelmi terület, ahol többek között madárlesre is lehetőség nyílik. Honlapjukon több útvonalat is kínálnak a park bejárására – akár szervezett hajótúrán, akár kerékpáron szeretne útnak indulni. A park több várat és műemléket is magába foglal, melyek szintén látogathatók.