Tűzgolyók is cikáztak a pusztító viharban - egy fiatal lány súlyosan megégett Vecsésen, amikor egy tűzgolyó eltalálta

Voltunk ott egy páran, akik szintén azt várták, hogy a vonat jöjjön vagy az eső álljon el. Hatalmas széllökések mellett a jég is elkezdett esni, ekkor két másik nő szólt nekem, hogy menjek oda hozzájuk, mert ott annyira nem esik be az oldalt védő üvegfal miatt. Így hárman összekuporodtunk a sarokban, mintha régóta ismernénk egymást, pedig csak 2 perccel ezelőtt láttam őket életemben először. Annyira ütött minket így is a jég, hogy mondtam a többieknek, inkább előveszem az esernyőt, hátha védene valamit, de mondták, hogy ne vegyem elő, mert akkora szél van és olyan méretű jegek repülnek felénk gyorsan, hogy azonnal tönkretenném az ernyőmet. Beláttam, igazuk van, így nem vettem elő. Majd hirtelen becsapódott a villám egy villanyoszlopba vagy egy felső vezetékbe, (nem láttam tisztán, hogy pontosan mibe) tőlünk 8-10 méterre. 

Mindenki azonnal elkezdett rohanni lefele a dombon, de sajnos az én lábamat elkapta az egyik ilyen szikra. Mindenki bemenekült a legközelebbi épületbe, ami nyitva volt. Tudtommal a többieknek nem volt bajuk, mindenki remegett az ijedségtől, a gyerekek sírtak, annyira féltek. Kezem és a lábam is remegett, majd azt tapasztaltuk, hogy mindenhol elment az áram is. A telefonunk nem igazán akart működni, mindenki szólni szeretett volna annak akihez indultak, hogy lemondják a programokat/munkát mivel egyszerűen nem tudnak elindulni innen. 

Megpihentünk, valaki a kocsija miatt aggódott, én meg gondolkoztam, vajon mi lehet otthon a házzal, reménykedtem benne hogy oda nem csapott villám, vagy hogy a fák nem borultak rá. Csak reménykedni tudtam, elindulni is nagyon féltem. Amikor láttuk hogy lecsendesült a vihar, már csak szemerkél, lassan elkezdtek kimenni az emberek, én is vettem a bátorságot és úgy gondoltam hazáig szaladok. Útközben vettem észre hogy fák borultak az utakra, a járdák elárasztva vízzel, nem is lehetett látni, hogy éppen milyen térköve van. Bennem volt a félelem, hogy mi lesz ha megint villám csapódik valahova a közelembe vagy akár belém, de reszketve futottam az utcám sarkáig, ahol úgy szintén bemenekültem egy kisboltba. Ott se volt áram, még mindig reszkettem az ijedségtől. Ott is álltam körülbelül fél órát, vártam kicsit enyhüljön az eső. Majd haza futottam újból és csak akkor tudtam megnyugodni és nem kapkodni a levegőért, amikor láttam, hogy az eső már elállt és néhol kisütött a nap. A lábam eléggé fájt, éreztem, hogy be is dagadt egy kicsit. Estére már körülbelül 6 centiméter hosszúságig be is lilult.