Ágybavizelés – Hogyan beszéljünk róla a gyermekkel?

Mit érdemes szóbahozni és mit nem?

Öt gyermekből egynél előfordul éjjel az ágybavizelés. Éjszakai enurézisnek is nevezik, s igen gyakran érthetetlennek bélyegzett cselekedet. Hogyan beszéljünk erről a gyermekkel? Mi segíthet?

A gyermekkori ágybavizelés egyáltalán nem ritka jelenség. Ötből egy csemeténél előfordul – s gyakran találják érthetetlennek.

Az, hogy szülőként miként kommunikálunk a problémáról a gyermekkel, kulcsfontosságú. Nagy hatással bír arra, hogy a lurkó valóban felhagyjon ezzel a szokással. Ha készen állunk rá, hogy beszéljünk a gyermekkel a dologról, az alábbi tippek segíthetnek.

1.Tudassuk csemeténkkel, hogy nem egyedi problémáról van szó – egy 30 fős osztályban 6 gyermekkel megtörténik az ágybavizelés. Ezzel már leveszünk egy súlyt a válláról, s éreztetjük vele, nincs egyedül.

2.Mondjuk el a gyermeknek, hogy ez velünk is előfordult kiskorunkban (ha így van), vagy meséljük el, hogy más családtaggal megtörtént. Ez segít megértetni vele, hogy ez nem kizárólag az ő hibája.

3.Mondjuk meg kisfiunknak vagy kislányunknak, hogy ne hibáztassa magát. Még ha nem is volt a családban ilyesmire példa, akkor sem magát kell okolnia. Magyarázzuk el, mi okozhatja az ágybavizelés problémáját, beleértve, hogy egyes gyerekeknek kisebb lehet a húgyhólyagjuk vagy mélyebb alvók, s nem érzik a hólyag összehúzódását éjszaka.

4.Tudassuk a gyermekkel, hogy orvos segíthet és elmehetünk hozzá megbeszélni a kezelést. A doktor vizsgálata egyébként hozzájárul ahhoz, hogy kizárjuk egyéb egészségügyi problémák jelenlétét – például az urológiai problémát vagy a bizonyos gyógyszerekre adott reakciót.

5.Beszéljünk a gyermekkel a kezelési lehetőségekről. Értessük meg vele, milyen opciók állnak rendelkezésre, hogy felülkerekedjen az ágybavizelésen – beleértve az enurézis riasztásokat, gyógyszereket és az életmód megváltoztatását.

Általánosságban véve a kezelések, mint például gyógyszer használata 6 év felett javasolt. Magyarázzuk meg azt is, hogy a különféle opciók miként működnek és mit várhat a kezelésektől.

6.Beszéljünk a megváltoztatandó szokásokról: menjen vécére elalvás előtt, kerülje a koffeines és sós ételeket, igyon kevesebbet lefekvés előtt. Az ezekhez hasonló módosítások sokat segíthetnek abban, hogy az ágybavizelés elmúljon.

7.Legyünk bátorítóak. Ha a gyermek sikeresen követi a választott kezelés utasításait, dícsérjük meg és bátorítsuk.

8.Kezdjük apró lépésekkel: ha a lurkó ágybavizelt, igyekezzünk nyugodtak és pozitívak maradni.

9.Ha az ágybavizelés gyakori, éjszakára akár nedvszívó alsót is hordhat. A nedvszívó alsó és a gyógyszer egyaránt segíthet, s ezekkel a gyermeket el lehet engedni akár táborba is.

10.Kérdezzük meg a gyermeket, komfortos-e számára, hogy beszéljen problémájáról. Nem minden lurkó szeretne, de van, amelyik szívesen elmondaná azt, különösen, ha tudnak neki segíteni.

11.Beszéljünk a gyermekkel a takarításban való részvételről. Ha megosztjuk vele az ágynemű cseréjének és mosásának gondját, az segít neki aktívan kezelni a gondot.

Mit ne tegyünk ágybavizelés esetén?

1.Ne legyünk szégyenlősek: az éjszakai enurézis rendkívül gyakori probléma, s gyermeknek segítségére van szüksége annak kezeléséhez. Tehát szánjunk időt arra, hogy beszéljünk róla.

2.Ne okoljuk a gyermeket: az ágybavizelésnek nincs köze ahhoz, hogy egy csemete lusta vagy esetleg makacs – sűrűn előfordul, hogy a felmenőink is ágybavizeltek gyermekként.

3.Ne büntessük a csemetét azért, mert bepisilt: az ágyneműt minden éjjel cserélni frusztráló és bosszantó, ám a büntetéssel nem érjük el, hogy a lurkó leszokjon az ágybavizelésről. Inkább jutalmazzuk és dícsérjük azért, ha betartja a kezelés utasításait.

4.Ne veszítsük el türelmünket: időbe telhet, míg elérjük a „száraz állapotot”, hosszú és az egész családot bevonó folyamat lehet. Maradjunk azonban türelmesek és pozitívak.