A pávapók, tudományos nevén 1991 óta Maratus volans, az ugrópókok családjába tartozik, előfordulási területe az ausztráliai kontinens, Queensland, Új-Dél-Wales, Nyugat-Ausztrália és Tasmania. A pókfaj eléggé feltűnő különlegessége a pávák farktollaira emlékeztető ernyő, amelyet a hím pók a násztánca során használ.
A színes mintákban - van olyan egyed, aminek egy kis piros szív alak csillog a fekete ernyő közepén - díszelgő ernyő nyugalmi állapotban a pók potroha köré van csavarva, de ha eljön a párzási időszak fel kell mutatni az ernyőt és a harmadik pár lábat. Így oldalra lépegetve kell felkelteni a nőstény figyelmét. És olyan szép kis pókról van szó, hogy a fotósok és videósok figyelmét is felkeltette már.
A pókfajt egyébként Octavius Pickard-Cambridge, angol pap és zoológus írta le először, illetve ő nevezte meg, Salticus volans név alatt 1874-ben.
A szakirodalom szerint a volans név, a „szárnyból", „repülésből" származik, mivel korábban úgy vélték, hogy a pók a potrohát takaró ernyő kitárásával repülni képes. Persze erről ma már tudjuk, hogy nem igaz. A mai nemébe, a Maratus-ba, Marek Michal Zabka lengyel arachnológus helyezte át 1991-ben.
A fenti videóban egy remek gyűjtést láthatunk a násztáncukat járó pávapókokról, akik tökéletesen ropják a Bee Gees dallamtapadásos dalára. Talán még azoknak is tetszik, akik egyébként nem szeretik a pókokat. Érdekesség még, hogy a videókat tanulmányozva a szakemberek azt is észrvették, hogy nem csak egyfajta mozdulat sorból áll a hímek násztánca. Van rugózás, sasszézás, simúlnak és megnyúlnak az egyedek. A harmadik lábaikat pedig nem csak felfelé emelik, de spárgáznak is velük, behajlítják és lebegtetik is őket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.