Bodrogi Gyula: Igazságosztó, balhés zseni volt Latinovits

Latinovits Zoltán olyan volt a magánéletében is, mint a színpadon. Szuggesztív, indulatos, igazságkereső, harcos, sokszor kíméletlen.

Bodrogi Gyula a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen ember volt Latinovits. 

– 1962-ben együtt játszottunk a Körszínházban, a II. Richardot, Kazimir Károly rendezésében. Élénk színe volt a szakmának – mondta lapunknak Bodrogi Gyula, majd hozzátette:

Tisztában voltunk vele, hogy ő a legjobb, mégsem voltunk féltékenyek rá. Soha. Tudtuk, hogy egy igazságosztó, balhés zseni. Igazságkereső ember volt, ahogy ő fogalmazott: ”összeférhetetlen.”

– Latinovits a magánéletében egy különös életet élő srác volt: állandóan ott vibrált a személye körül a balhé. Mindig, mindenkinek megmondta mit gondol, kíméletlenül, de kétségtelenül jobbító szándékkal. Mindannyian tudtuk, hogy ő a legjobb közülünk. Néha viszont, gonoszak voltunk vele. A balhés személyisége miatt állandó konfliktusba került, a büféssel, a jegyárussal, a rendezővel, bárkivel. Nagyon tudott balhézni, de mindig ő húzta a rövidebbet. Mi pedig élveztük a cirkuszt, és jól szórakoztunk ezen – emlékezett vissza Bodrogi, aki szerint Latinovits korai halála megrendítette a színész szakmát, de valójában benne volt a levegőben a tragikus végzet. 
Volt egy megfogalmazott betegsége, azt mondták súlyos depressziós. Abban az időben erről úgy beszéltünk a színházi folyosókon, hogy a betegség tünetei hullámokban jönnek.– És ezek a hullámok egyre sűrűbben érkeznek. Ha egyszer kettő hullám egybe esik, akkor jön a baj – fűzte hozzá Bodrogi Gyula.

Latinovits Zoltán máig tisztázatlan körülmények között, 1976. június 4-én vonatgázolás áldozata lett. Az akkori híradások szerint öngyilkosságot követett el, viszont egy későbbi kutatás azt engedi feltételezni, hogy figyelmetlenségből került a Nagykanizsa-Budapest gyorsvonat alá. A családja ma élő tagjai a 90. születésnapját szűk körben tartják. 

– Csendes megemlékezésen kívük nem akarunk semmit. Ő sem örülne neki. Zoltán bár színpadi ember volt, különösen a saját magáról szóló ünnepségeket nem szerette – mondta lapunk megkeresésére Freinreisz Károly Kossuth-díjas zenész, Latinovits féltestvére.

Égben köttetett szerelem 

A hazai színésztársadalom történetének legnagyobb szerelme Ruttkai Éva és Latinovits között lángolt. Szó szerint lángolt. A két zseni szenvedélyes románca 16 évig tartott, a tragikus vonatbaleset napjáig.

Hogy ők ketten mennyire szerették egymást, arról mindent elárul Latinovits egyik nyilvánosságra került szerelmeslevelének részlete, melyet Ruttkaihoz írt egy évvel a halála előtt: 

”Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő.”